Monochrome #1

Hetalia, alapszinten UsCan, gyakorlatban pároskavalkád, és nem mellesleg modern AU. Nem, még nem adtam fel hosszabb történetekkel próbálkozni.
Hallgatmány: cselesen van ám hozzá mix is
megjegyzés: Alfred drága itt még szemüveg nélkül és fekete hajjal nyomul (ne kérdezzétek...)

Sing me to sleep

Hobbit, BotFA, Bagginshield. Ezt most csak úgy itthagyom. (És szokás szerint szánom-bánom bűnömet.)

Once for all

Avengers, Thorki, high school AU. Sosem mondtam, hogy ez vidám lesz, oké? Sem azt, hogy tudok érzelmekről írni, mert abszolút nem. A szokásos zene természetesen most sem maradhat el. (Jah, amúgy még élek, sziasztok.)

Ansnitt, szuper plán

 

Jah, még nem ütött el se busz, se iskola, se mutáns egysejtű. És hát mi mással is térnék vissza, mint high school AU-val.
Avengers,Thorki, és még ebből is képes voltam depressziós véget kihozni. Thor filmet forgat médiaórára - a terv tabudöntögetés, az eredmény valami sokkal rosszabb.
Figyelem, formabontóan pocsék forma következik.

Toujours pour I/4

Éss igen, utolsó fejezet (legalábbis az eredeti tervek szerint), ahol hőseink harcolnak kicsit, majd különböző helyszíneken mélyenszántó beszélgetéseket folytatnak, meg egyfolytában monologizálnak. Mert ők sem tudják, miért.

Agónia, újra és újra

Hannibal, fejfájós impresszószösz, Will POV, valahol a rácsok mögött. Üdv a szétcsúszás küszöbén, pampapam.
Mind tudjuk, mi történik, ha én egyszer nekiesek az E/1-nek.

Ab ovo

Nos, ez egy olyan Hetalia fic, ami nem is annyira Hetalia. (Rosszul kezdődik, mi?) Az egyetlen szereplő Európa, és az évszázadok az ő szemszögéből.
Kísérletező kedvvel tértem vissza, szóval ez most egy... rímes próza (wtf), avagy egy hirtelen elkövetett emberiség elleni bűntett.