Diana, molekuláris bionika mérnök (huhh) szakos egyetemista nagy álmokkal és még nagyobb lustasággal. Lassan már minden magyar női névre hallgat, mivel a környezete egy ideig képtelen volt megjegyezni a nevét - manapság erre ő maga is rátesz néhány lapáttal. A nyelvtanulással hihetetlenül hadilábon áll, habár megfogadta, hogy ha törik, ha szakad, ha át is kell úsznia az Atlanti-óceánt, Kanadába egyszer úgyis eljut. Ha sikerül addigra megszoknia a hőséget, a következő úti cél pedig Olaszország lesz.
Imádja a hideget, a havat, de még inkább az esőt, teamán, pastaimádó, és még az Amortentiában is könyv- és frissen vágott fűillatot érezne (na meg teát, a tea szent és örök, és csak tejjel az igazi). Nem eszik búzából és búzaszármazékokból készült ételeket. Történelemmániás, és a szobáját jelenleg két szociopata teknőssel, egy diófüggő háziegérrel, a kelleténél jóval több vérmes szúnyoggal, meg val'szeg egy csomó pókkal osztja meg (akik, mellesleg, elfelejtettek lakbért fizetni).
Szereti magát egyéniségnek nevezni, pedig csak hihetetlenül furcsa. Amíg nyugton van, teljesen ártalmatlannak tűnik, és bárki simán elsétálna mellette az utcán.
Japp, és fogalma sincs, miért beszél magáról E/3-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése