Prière

Ééés igen, ez még mindig nem a nyereményszösz... ^^" Körülbelül most jöttem rá, hogy képtelen vagyok fluffot írni, ráadásul ez megint fura lett, mert nem tudok E/1-ben írni. Azért jó olvasást! *visszakocog az utolsó nyereményszöszhöz*

Hozzád szólok, Jó Uram, egy nyelven, ami nem az enyém, olyan népekért, akikhez szinte semmi közöm.

Furcsa játékot űzöl velünk, hogy büntetni, vagy tanítani akarsz-e vele, nem tudom. Én szeretem Amerikát, Amerika Kanadát, Kanada Franciaországot, Franciaország pedig engem. Ördögi kör, véget nem érő, és érzem, hogy miattam történik ez, amiért nem tagadtam meg a régi isteneket és nem felejtettem el a varázslatot.

Nézd, most mégis itt vagyok, és hozzád imádkozom, nem a kelta istenekhez, és nem a saját nyelvemen, amivel már annyi ártó és segítő varázslatot mondtam az életem során. Nem azért esedezem, hogy nekem bocsáss meg, ó, arról én már rég letettem, egyedül arra kérlek, ne mást büntess az én vétkeimért.

Hol van a mennyei igazság? Hol van az megírva, hogy az ártatlanoknak kell szenvednie a bűnösök miatt? Mert én ezt képtelen vagyok elviselni, úgy érzem, minden pillanatban egy kicsit belehalok, ahogy látnom kell azt a három embert szenvedni, aki számomra a legfontosabb. Mert igen, sosem voltunk mintacsalád, egyikünk sem volt tökéletes, de összeköt minket a múlt, és valami kusza érzés, ami a szeretet, a ragaszkodás és a gyűlölet egyvelege.

Ezért kérlek, hogy őket ne bántsd. Tépd ki a szárnyaimat, taszíts le az égből, hagyd, hogy tűz tépjen a húsomba, de bocsásd meg a bűneiket. Ne hagyd, hogy összeroskadjanak, segítsd őket üdvösségre, még ha nekem el is kell buknom közben. Mert értük örömmel teszem.

Mindörökké híved, ámen.