Kecskének áll a világ

*szégyenkezve előbujdosik* Hinnétek, hogy már elmúlt a második blogszülinap? Hát én sem.
Avengers, Thorki. Azt hiszem, a kép mindent elmond.
A fic egy kegyes rúgással eltávolította a Thor2-t a képből.



- Remélem, sejted, hogy megérdemelted a sorsod.
Thor gondterhelten figyelte az előtte álló, meglehetősen idegesnek tűnő kecskét. Ami nem mellesleg Loki volt. Ezt a dolgot, úgy érezte, még neki is emésztenie kell egy kicsit.
- Én mondtam, hogy ebből katasztrófa lesz - sápítozott tovább Thor, amitől kezdte úgy érezni magát, mintha pár millió évvel idősebb lenne és kard helyett kötőtűket forgatna.
Loki, a kecske egyetértően mekegett. Thort kezdte idegesíteni, szóval jobb ötlete nem lévén lecsapta a Mjölnirrel.
Utólag belátta, hogy talán nem ez volt az eddigi legjobb ötlete.
- Így jár az, aki elhiszi, hogy én is tudok varázsolni.
Szinte hallotta a fejében a vádló mekegést, pedig Loki meglehetősen döglöttnek tűnt. Francnak viseli azt a puccos sisakot, ha még egy ilyen apró ütést sem véd ki rendesen.
Persze volt egy kis bűntudata, egy icipici, valahol a lelke mélyén. Enyhítette azért a dolgot, hogy Loki egyedül ájultan, kecskeként volt viszonylag aranyosnak mondható. Na meg hogy a legutóbbi alkalommal, amikor egy félresikerült varázslat következtében Thor elviselhetetlenül magas hangon, egy igen különös nyelvjárásban tudott csak beszélni, amit a midgardiak szlengnek neveznek, az a szégyentelen gátlástalanul kinevette.
Hát most Thor fog nevetni.


Loki döglöttsége ájultsága azért okozott némi problémát.
Miután letelt az ezer év, és ezzel a férfi börtönbüntetése véget ért, Odin rádöbbent, hogy illene kezdeni valamit a nevelt fiával. Igazából aközött, hogy Loki a cellájában vagy a szobájában ücsörgött, csak annyi volt különbség, hogy épp az őröket vagy az ablakból ordibálva a teljes asgardi lakosságot sértegette.
Thor viszont megoldotta a dolgot, és onnantól nagyon zseninek érezte magát.
Még anno, amikor Jane bevitte egy midgardi szentélybe, látott olyan aprócska kis helyiségeket, amikről először azt hitte, hogy nyilvános illemhely, amíg a nő rá nem világított, hogy valami gyóntatószék.
Nem igazán érezte át a keresztény vallás csodáját, elvégre mire jó egyetlenegy isten, aki még egy rendes villámot se tud odacsapni, de ebben a gyónás dologban valami megfogta.
Így hát meghonosította Asgardban (jópár évébe beletelt, az igaz, de hát fő a haladás), a fal másik oldalára pedig Lokit ültette.
Azért ő lepődött meg a legjobban, amikor a dolog bevált.
Az emberek mazochisták voltak, legalábbis úgy látszott, szeretik, ha még két lapáttal rátesznek a lelkiismeretükre, és néha úgy tűnt, szinte Loki is élvezi, bár ehhez köze lehetett annak is, hogy a férfi számára mindegy volt, éppen kit sérteget. Azért a kedvence még mindig Thor volt.
Azóta Loki napjai azzal teltek, hogy csípős megjegyzéseket és kétes értékű tanácsokat osztogatott minden arra járónak, illetve Thort próbálta mágiára okítgatni. Ez már Loki és Odin közös ötlete volt, és Thor sejtette, hogy a mostohatesója csak azért nyalizik, hátha Odin meggondolja magát, és hivatalos asgardi vallássá teszi a lokizmust.

Most viszont, ahogy be volt szorulva egy túl keskeny, sötét és felettébb levegőtlen helyiségbe egy eszméletlen kecskével, Thor átkozta azt a fene nagy eszét.
- Szerinted mit tegyek? - érkezett a kérdés a túloldalról.
Thornak valahogy fogalma sem volt, egyáltalán mi a probléma - a saját gondolatmenete és átkozódása érdekesebbnek tűnt, mint bármi, amit az ismeretlen mondhatna -, így hát arra jutott, hogy egy dolog mindig beválik.
- Üsd le valami jó nehézzel.
- De kit?
- Hát... mindenkit. Úgy a biztos.
Újra és újra rá kellett döbbennie mélyről jövő csodálatosságára, csak aztán rájött, hogy őt is ez a megoldási módszer keverte bajba.
Ezt még át kell kissé gondolnia, de ahogy a sor hosszát elnézte, lesz bőven ideje.

Időközben úgy tűnt, Loki is éledezik, legalábbis Thor kapott egy pár patát az oldalába.
Sejtette ő, hogy nem lesz a másik boldog, de azért nem hitte, hogy ennyire. Persze örült, hogy Loki él, csak valahol a lelke mélyén. Nagyon mélyen.
Épp Fandralt hallgatta, aki a legújabb nőügyét mesélte igen-igen hosszan (a jótanács: üsd le, és cipeld magaddal), amikor épp a fejükre szakadt a tető.
- Na végre, ez már az én asztalom - pattant fel Thor, kiszabadítva a köpenyét Loki fogai közül, majd a Mjölnirt felkapva kirohant a terembe.
Az emberek kissé furcsán néztek rá. Pedig ha bárki is őt kérdezi, szerinte a teremben toporgó sötét tündérek sokkal bizarrabb jelenség voltak, mint ahogy egy nadrágjába kapaszkodó kecskével rohangál, de egye fene.
- Megsértettétek birodalmunk határait. Miért? - mennydörögte Thor, majd a hatás kedvéért eleresztett a terem felett néhány villámot. Az ellenség kezdett tényleg feszélyezetté válni.
Thornak feltűnt, hogy az egyikük szappannal a kezében, csurom vizesen ácsorog, mint aki az imént esett ki a zuhany alól, és a többiek sem épp úgy tűntek, mint akik egy teljes birodalmat akarnak leigázni. Persze ez a tény nem tűnt olyan fontosnak annak tükrében, hogy a sötét tündérek harci kedvének hiánya megfosztaná egy jó kis csetepatétól.
A mai nap után márpedig igenis megérdemelt egy istenes harcot.
- Válaszoljatok, vagy kivívjátok magatok ellen Asgard haragját!
Időközben Loki, a kecske kedélyesen felugrándozott a sötét tündérek egyik hajójára. Thor mérgesen fújtatva utána eredt a teremben lévők néma megdöbbenésére, miközben mindenki pislogás nélkül bámulta. Egy percre nem figyel oda Lokira, erre tessék, máris megpróbál lelépni, ráadásul még érvényesülni sem hagyja. Ez már mindenképp hallatlan.
A testvére rémült mekegéssel futásnak eredt, amikor meglátta, és Thor nem igazán értette, mi baja. Talán túl közel érezte magát a Mjölnirt lengető kezéhez? Ezt már sosem fogja megtudni.
Fél perccel később Loki megint ájultan fekszik a karjaiban, és Thornak valahogy deja vuja van.
A dolog valahogy így történt: Thor kilőtt a levegőbe, az a szerencsétlen kecske pedig rosszkor volt rossz helyen, szóval lényegében kilapította, majd ahogy feltápászkodott, még véletlen Lokira ejtette a Mjölnirt is. Természetesen minderről ő, Thor abszolút nem tehetett - kellett az öccsének arra nyargalásznia, amerre ő repült.
Rövid mérlegelés után a hóna alá kapta a másikat, majd elégedetten a szobájába vonult. Menet közben azért leütött pár sötét tündért, kegyesen figyelmen kívül hagyva, hogy Odin már ott prédikált a terem közepén, elvégre neki is kell azért némi szórakozás.

- Mit esznek vajon a kecskék? - kérdezte töprengve Thor, inkább csak magától, elvégre Loki még nem igazán tért magához, és nem mellesleg még mindig nem volt önmaga.
Rövid gondolkozás után az ágy lábához kötözte Loki egyik patáját a lepedőjével, majd hozott neki egy nagy tányér sült ökröt. Nem igazán volt biztos benne, ebben az alakban mennyit ehet a másik, de próbált abból kiindulni, ő mennyire lenne éhes, ha ilyen ájulós napja lenne. A végén arra jutott, hogy ilyen nagy harcossal ehhez hasonló biztosan nem fordulhat elő, de azért sok ételt vitt magával, mert valamivel ugye ki is kellene engesztelnie az öccsét.
Amikor Loki magához tért, csak megvetően nézett rá, és Thornak fogalma sem volt, mi rosszat csinált már megint (azon kívül, hogy suttyomban megitta a testvérének félretett sört is, de minél nagyobb az ember szíve, annál több szíverősítőt igényel). Aztán Loki elkezdte rágni a lepedőt, Thor pedig nagyon ideges lett.
- Hé, hagyd abba. Fujj, fujj. köpd ki szépen, vagy kiverem a szádból. A Mjölnirrel, ha tudni akarod.
Onnantól Loki nyugton maradt, de azért nem volt biztos a dolgában.
Aztán zseniális ötlete támadt. Ráül Lokira, és akkor nem fog tudni ennyit mozgolódni meg rágcsálni.
A terv tökéletesen működött, és egy idő után a panaszos mekegés is alábbhagyott. Nem is érti, apja honnan vehette, hogy ő ne lenne alkalmas a trónra, hát született zseni.
Miután Loki elhallgatott, úgy érezte, neki is kijár végre egy kis pihenés, elvégre nehéz napja volt. Az a sok gondolkodás... gyomorforgató élmény.
Az egyetlen probléma az volt, hogy bárhogy is helyezkedett, nyomta az oldalát Loki egyik patája, amit érzése szerint már soha többé nem fog tudni eltávolítani a bordái közül. A Nagy Küldetés végrehajtása után az öccse néhány órán át párnaként funkcionált, de még annak is borzalmas volt. Thor egyetlen vigasza az, hogy a másik bundájának még most is Loki-illata volt.

- Mássz le rólam, te mamlasz - morogta Loki lemondóan. Éjfél volt, a férfi arckifejezése pedig nem tűnt épp elragadtatottnak, de Thort nem igazán hatotta meg azután, hogy a legszebb álmából riasztották.
- Shhhhhh, egyél inkább álommanót - motyogta, majd mint aki mindent elintézett, elégedetten a másik oldalára fordult. Úgy ölelte magához Lokit, mint ahogy egy törődött plüssmackót szokás.
Az öccse azonban nem törődött bele olyan könnyen a sorsába.
- Most azonnal, ha kérhetem.
Loki ingerülten megrázta Thort, aki nemes egyszerűséggel befogta a száját és aludt tovább. Pontosabban aludt volna, ha a másik meg nem harapja, így viszont csak szitkozódva rázogatta a foglenyomatos ujját.
Aztán új módszert választott: a mostohatestvére fölé mászott, és a saját ajkait tapasztotta a másik szájára. Ez hatékonyabbnak bizonyult kemény öt másodpercig, amíg Loki nem részesítette egy elegáns jobbegyenesben.
Thor nem igazán tudta követni az eseményeket, de mintha verekedtek volna. Valójában egy gyanútlan szemlélő nem tudta volna eldönteni, hogy hevesen csókolóznak vagy épp próbálják megfojtani egymást, de valahol a kettő között lehetett az igazság, és ilyenek egyébként sem voltak.
Thor azzal nyugtatgatta magát, hogy ezzel az egésszel nincs semmi gond. Elvégre ez csak a testvéri gyűlölet és szeretet szabadjára engedése, ami teljesen normális, főleg, hogy egyébként sem testvérek. Ettől a gondolatmenettől meg is fájdult a feje, szóval úgy döntött, jobban jár, ha nem erőlteti ezt az agyalás dolgot.
Mivel Thor kitartóbbnak és edzettebbnek bizonyult, ahogy az várható is volt, Loki nemsokára ismét párnaként funkcionálva találhatta magát.
- Remélem, elégedett vagy - hörögte, miközben Thor megpróbált összegömbölyödni a mellkasán. Nem igazán jött neki össze.
- Abszolút.
Helyezkedett még egy kicsit, majd Loki nagy megkönnyebbülésére végre megtalálta a megfelelő pozíciót. Már csak Loki nem kapott tőle meg az arcába boruló hajától levegőt, de ez igazán nem az ő problémája volt.
- Megmentettelek az átoktól, Fiona. Szívesen.
Loki a hajzuhatag alatt értetlen hangokat hallatott, Thor pedig elhatározta, hogy holnap kiterjesztik kissé Loki Midgarddal kapcsolatos ismereteit. Hátha legközelebb nem akarja majd leigázni őket, ha megtudja, milyen jó filmeket tudnak csinálni.
Most, hogy így gondolkodott, valakinek meg kellene honosítania Asgardban a mozit, Thor pedig érezte, hogy ez a dicső feladat is rá fog várni, mint még annyi minden, amíg apja rá nem jön, milyen remek király is válna belőle. Elvégre a kultúra mindannyiuk jövője, a politikával meg majd ráér Loki foglalkozni, természetesen amint letett a világleigázási terveiről.
Abban a tudatban aludt el, hogy Lokival együtt fel fogják virágoztatni a kilenc birodalmat.

Aztán hajnalban Loki nem volt sehol, ő pedig kezdhetett mindent elölről.