Francis a sarokban ücsörögve figyelte a szobában kialakuló kavarodást. Alig pár másodperce született meg az eredmény, de néhány ország már szívrohamközeli állapotban volt, igaz, eléggé más okokból. Magyarország akkora sikollyal ugrott Ausztria nyakába, hogy a jelenlévők nagy része azt hitte, beszakad a dobhártyája, Norvégia épp Dániát próbálta agyonverni egy asztallal, majd miután széttört, egy székkel, ám mivel mindenki tudta, hogy amikor ezek ketten hullámvölgybe kerülnek, jobb nem beleavatkozni, rájuk hagyták, országból vannak, úgyse lesz nagy bajuk.
Kanada épp akkor ült le mellé, amikor Anglia nekiesett a falnak, miközben hangosan ordítva újraszámlálást követelt egészen addig, amíg Amerika meg nem próbálta gyengéden lefogni. A többiek igyekeztek minél távolabb húzódni, mindannyian emlékeztek még, mi történt akkor, amikor az angolok egy pontot sem kaptak, és nem volt kedvük újabb tömegverekedéssel zárni az idei dalversenyt.
Franciaország sokakkal ellentétben nem volt sem szomorú, sem letört. Igaz, hogy az a két pont kissé a lelkébe gázolt, de vigasztalta kedvenc szomszédja nyomora, aki vele ellentétben győzni küldte ide a jelöltjét.
- Tudod, nekem tetszett a dalod - szólalt meg végül Matthew, mire Francis hálásan rámosolygott. - Nem volt egy tucatdal, az biztos.
- Hát igen, ez volt a célom - vigyorodott el Francis. Kanada nevetve csúsztatott a tenyerébe egy apró dobozt egyszerű, kék csomagolásban, francia zászlós szalaggal átkötve.
- Ha a díjat nem is nyerted meg, ezt azért megérdemled. - Mielőtt Franciaország köszönetet mondhatott volna, a fiú felpattant, majd a bátyja segítségére sietett, akinek látszólag jól jött volna egy kényszerzubbony, vagy legalábbis egy doboz jó erős nyugtató.
A csomagot kibontva egy műbajuszt talált, azt a régi fajtát hatalmas műanyag orral és vastag, csillogó keretű szemüveggel, mellé pedig egy bajszos nyakláncot.
- Gondoltam, legalább ez teljesüljön - telepedett vissza mellé Matthew. Oldalra sandítva Francis láthatta, ahogy Amerika, megelégelve az eredménytelenséget, új módszert talált az angol lenyugtatásához, nevezetesen odakötözte egy székhez. A férfi így már csak ordítozni és felborulni tudott, de úgy tűnt, mindkettőt nagy élvezettel tette.
- Köszönöm. Azt hiszem, ennek még hasznát fogom venni, ha meg akarnék lógni a világtalálkozóról.
Franciaország közelebb hajolt a mellette ülőhöz, majd óvatosan megcsókolta, a fiú egész kicsire húzódott össze a karjaiban egészen addig, amíg meg nem hallották Anglia kiáltását.
- Te perverz állat, hagyd békén Kanadát, mert kiszabadulok, odamegyek, és aztán megnézheted magad!
Mindketten belenevettek a csókba, majd szétrebbenve Franciaország elgondolkozva a szeme elé emelte az ajándékait.
- Mit gondolsz, szerinted most is működne?
- Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha kipróbálod.
Fél perc múlva mindketten maguk mögött hagyták a kulisszák mögötti őrültekházát.
Dawwwwwwww, úristen de édesek ezek ketten, hogy egyem meg őket~ *minden kommentjét ezzel kezdi xD* Szóval ugyan most nem követtem a víziót, mégis örülök, hogy ezt olvashattam, tetszett, és kérek ilyet még~ *-*
VálaszTörlésIgazán örülök, hogy így gondolod. *-* Kár, hogy nem követted, pedig szerintem idén nagyon megérte, ha más nem egy kiadós nevetésért néhány számnál. :D Köszönöm, hogy írtál, remélem, nem ez lesz az utolsó ilyen egyperces az oldalon. :)
TörlésJaj de édes~ Épp azon gondolkoztam, Matt vajon mit szólhatott a dalhoz, és van humora a gyereknek. :D AusHunéknak tuti jó hétvégéjük volt ezek után, Iggy meg... Iggy, ha egyszer nyerni akar és nem sikerül, hisztizik. xD Nem irigylem Alfredot, hogy neki kell lenyugtatnia. Ez az Eurovízió tényleg kisebb fajta világháború. xD
VálaszTörlésSzegény Matt ilyen család mellett biztos kénytelen volt kifejleszteni valami jó erős humorérzéket az évszázadok alatt. :D Na igen, AusHunéknak van miért ünnepelni, de meg is érdemelték már mindketten. Arthur meg úgy tűnik, szép lassan halad előre (de legalább végre bejutott az első húszba), lehet jövőre meg hoppá, megnyeri az egészet. Bár lehet azon már ő lepődne meg leginkább. XD Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! ^^
TörlésJa, Alfred is megijedt, hogy háború van. xD Amúgy b) verzió: Iggy és Francis elmentek együtt inni bánatukban.. Akkor nekik is jó hétvégéjük volt.. xD De így is cuki volt azért, Francis legalább bajszot kapott ^^ És azért ne higgyük már hogy csak az Európaiakat érdekli a dolog ;)
VálaszTörlésNa igen, ha háborús helyzet van, Alfrednek biztos ott a helye. :D Lehet mindenki jobban járt volna, ha Arthur ennél a megoldásnál marad, de én valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne hisztizne azon, hogy tuti megbundázták az egészet (ennyi év pocsék szereplés után már én is kezdenék gyanakodni). :D Még az is elképzelhető, hogy a többi ország ott szenved a kis zászlóikkal az első sorban, nehogy lemaradjanak valamiről (bár Alfredot elképzelni nagy Union Jackes arcfestésben kissé... furcsa és traumatizáló XD ). Igazán örülök, hogy így gondolod, és nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! ^^
TörlésEz egyszerűen elképesztően aranyos volt. xD De ez mimár? xD Iggy légy férfi és fogadd el, hogy Erzsi is lenyomott xDD Ráadásul. Nem sokszor mondunk ilyet, de szeglny Alfred. xD it meg nem szenvedhetett Angliával, mire lenyugodott. Franadáékhoz meg nem kell semmit hozzáfűzni, mert mindenki tudja, milyen édesek is.~ x3 Szóval nagyon jó lett és édes és ahww~ *értelmes komment*
VálaszTörlésHuhh, ennek most nagyon örülök. *-* Iggyben valahol mélyen elveszett egy négyéves kislány, akitől épp elvették a nyalókáját. Mondjuk szegényt tényleg szinte mindenki megelőzi, bárkit is küldi ki Eurovízióra, de le nem esne neki, hogy valószínűleg az az oka, hogy nem épp ő az országok kedvence.
TörlésItt az egyetlen és igazi áldozat Alfred (na meg a fal, azért a fizikai sérüléseket még mindig ő szenvedi el). XD Franadáék meg rosszabb napjaikon is igazi tündérbogyók, nem sok ország van, aki ennyire képes idomulni egymáshoz még úgy is, hogy az idő eléggé ellenük dolgozott.
Igazán köszönöm, hogy írtál-olvastál! ^^