Hannibal, fejfájós impresszószösz, Will POV, valahol a rácsok mögött. Üdv a szétcsúszás küszöbén, pampapam.
Mind tudjuk, mi történik, ha én egyszer nekiesek az E/1-nek.
darabjaira törő lelkek elnyújtott fémsikolya keveredik az áram monoton zúgásával
pampapam, születik a ritmus
és valahol a képzelet-tükör repedései közt halljuk átszivárogni a megannyi sikolyt, az utolsó kapkodó lélegzetvételeket és az eltúlzott sóhajokat, mielőtt a múlt a csontunkba mar és vérem a fejedbe száll és azt akarom képzelni, hogy te vagy itt, ó igen, neked kellene a helyemben lenned
látjuk a tekintetedben a töréspontot, az elegáns öltönyt felváltja a narancsszín ruha, a bélyed, amit eddig helyetted viseltem, igen, a rácsok fémbűze majd az orromba szökik és a körmeid hangja a bilincseken számunkra a legmagasztosabb óda lesz, amit a természet írhatott
pampapam, csak ennyit dúdolunk majd, amikor eljövök megnézni a szenvedéseinket
mert ennél többet nem is számít ez az egész, csak két magányos futó kiráynőnek képzeli magát az üres sakktáblán
nem üthetik le egymást
nem győzhetik le egymást
mert azt hiszik, lényükben ugyanazok, holott mélyen legbelül valami szürkévé olvad bennük
neked ezt értened kellene, olyan típusnak tűnsz, aki esténként képes leülni egy pohár borral akár egyedül is egy sakktábla mellé és csendesen figyelni az illúziót
vagy egy pohár vérrel, AB+, miközben a még ki nem szedett szívünkön rágódsz, és csak dúdolsz magadban és veled dúdolok valahol én is,
pampapam, a hangod áramütés, a hangunk együtt villámcsapás
miközben olvadt fémmel vágjuk fel az ereinket hogy kijussunk innen,
ebből a cellából, ebből a helyzetből
ebből az életből
ezrek vérét áldozzuk fel az üdvösségedért mindhiába, és már csak abban hiszek, hogy meglelem egyszer a nyugalmat és a békét
mond ez neked bármit, Hannibal? válaszoljon, Dr. Lecter, hisz most ön itt a páciens
és már nem kell azon tűnődnöm, miből készült az étel, amit megeszek, csak jóízűen kell majd rágnom, vagy hogy miért van levágott testrész a kenyérpirítóban
és hogy én már miért nem lepődök meg ezen
Hogy érzi magát, Mr. Graham? kérdezed, és most először akarlak pusztán arcon köpni
aztán leszúrni, megfojtani, kivéreztetni, vigyorogva végignézni és kacagva egy elmegyógyintézetben semmivé porladni
csak élnem kellene és kész, de addig is
pampapam, csak dúdolok és tűrök csendesen
Hrrrrrrrrrr, apám, ha te meg az E/1 reakcióba kerültök na abból valami kínzóan véresen és elképesztően és hihetetlenül nagyszerű és mesteri születik.
VálaszTörlésAnnyira jól zenél neked ez a fandom hogy az már fáj. Mint a WTNV. Na és Will. Annyira profin nyomod hogy hihetetlen. Sosem tudnám rendesen megszólaltatni őt, ijesztő nem az de nekem Hannibal jobban megy/menne ha írnék vele.
Egyszerűen imádta az egypercesed minden sorát, és ha most megengeded, keresek egy kis olvadt fémet és elrejtőzöm.
Köszönöm az élményt! ♥
*hatalmas ölelés* Hát hogy lehet valaki ilyen aranyos meg ennivaló?
TörlésHa én meg az E/1 reakcióba kerülünk, inkább a világvége szokott eljönni, de örülök, hogy szerinted ezúttal ez elmaradt.
Hm, azért Hannibal az, akit sokkal nehezebb megszólaltatni (és írj vele, de komolyan, mert remekül tudod hozni). Már egy ideje vérzik a lelkem miatta, mert pszichológiai szempontból Hannci nagy példaképem, de amikor meg kellene fogalmaznom a gondolataid, akkor puff, leszakad alattam a palló.
Sőt, merem azt állítani, hogy Willt az egyik legkönnyebb megjeleníteni a kellemes kis őrülete miatt, szóval nem meséled be, hogy nem menne, mert úgysem hiszem el. :D De majd leteszteljük, muhaha.
Én köszönöm, hogy olvastad, és még mindig szerelmes vagyok ebbe a hozászólásba. <3