Variációk egy témára: költözés

Hát, ilyen se volt még. Avengers, modern AU, egy téma, három hangulat: három egyperces középpontban Thorral és Lokival, amik talán összefüggnek, talán nem.
P. S. A blog mostanában bitangul be van ütemezve, míg én jobbra-balra rohangálok - elnézést, ha nem válaszolok időben a kommentekre, habár a.bejegyzések jönnek, ennek oka, hogy nem igazán vagyok netközelben.

Legato mindörökké

Egy gyűrött póló szeli keresztül a szobát, vádlón csapódva Thor hátához.

- Már megint átkotortad hozzám a szennyesed, te mamlasz.

Thor szomorúan mered az egykor hófehér, ma már inkább szürke Sabaton pólójára, amit sikerült az évek során lyukasra hordania, így Loki egy ideje nem hagyta, hogy emberek között viselje. Pedig Thor szerint sokkal jobban nézett ki kilyuggatva.

- Valld be, hogy te dugtad el - öleli magához védelmezőn szerencsétlen, jobb sorsra érdemes felsőt. - Legalább kimoshattad volna.

- Te meg már rég kidobhattad volna.

- Hé, ennek eszmei értéke van.

Thor gyorsan be is gyömöszöli az utazótáskájába, mielőtt Loki megmerényelhetné a becses ruhadarabot, majd kínkeservesen összerángatja a cipzárt.

A kollégiumi szobájuk lassan üresen tátong, és ez nagyon furcsa érzés. Mintha szántszándékkal kibelezték volna az otthonukat - pedig tudják, hogy visszatérnek szeptemberben, aztán csak néhány hét, sőt, néhány nap, és újra belakják a szobát - ebben olyan ügyesek voltak, hogy most is alig győzték kiszelektálni az idők során felhalmozott felesleges dolgokat.

Loki komoran a zsebébe kotor, majd öngyújtót és cigarettát vesz elő, hogy elszívhasson egy szálat az ablakon kihajolva.

- Loki. Hé. Loki. Lokilokiloki.

- Hmpf? - kérdi kifinomultan az említett.

- A dohányzás még mindig rákot okoz.

Loki keserűen felnevet.

- Valamiben meg kell halni, nem? Én a tüdőrák mellett tettem le a voksom.

Thor óvatosan Loki mögé sunnyog, majd kikapja a kezéből a cigarettát.

- Ne vágj már ilyen lócitromba harapott fejet. Csak gondolj bele: nyár, napsütés, vízpart, csinos lányok...

- Hát, ha vízpartnak nevezzük a hátsó kertben lévő kacsaúsztatót és csinos lánynak a szomszéd nénit...

- Most mondd, hogy nem szexi a műfogsora meg a virágos otthonkája.

Loki arcán feltűnik egy halvány mosoly, és Thor újra és újra rájön, hogy bármit megtenne, csak hogy minél tovább láthassa ezt a mosolyt - van benne valami, ami a megszokott gúnyos vigyorokból és dühös vicsorokból hiányzik, valami őszinte, amit Loki szinte sosem mutat meg másoknak. Mintha Thor és Loki közös titka lenne ez a mosoly, mint már annyi minden az évek során.

De mint mindig, ez az állapot most is csak pillanatnyi, és egy másodperc múlva Loki ismét elveszetten bámul ki az ablakon.

- Nem akarok hazamenni - suttogja, mire Thor szerencsétlenül meglapogatja a vállát.

- Jó lesz. Ígérem - mondja, mert nem tudja, mi mást mondhatna, de már ő sem tud hinni igazán a saját szavaiban.

Thor hirtelen ellép az ablakból és a holmijukhoz siet, felkapja mindkettejük csomagjait, majd vidáman az ajtó felé lendül.

- Hmmm, szinte ide érzem anya Kanelbullensét. Aki utoljára ér a vasútállomásra, az egy gyáva jötün!

Loki lemondóan megrázza a fejét, miközben a mostohatestvére őrült módjára kivágtat a szobából. Néha Thor komolyabb volt bárkinél, akit ismert, de képes volt úgy viselkedni, mint egy megvadult, cukorsokkot kapott óvodás.

Loki még utoljára végigsimít a tekintetével az üres szobán, majd szép lassan elkezd barátkozni a nyár gondolatával. A családjával való találkozás úgy tornyosodik fölé, mint szellembolha fölé az Yggdrasil. Előveszi a legbűbájosabb mosolyát - ha más nem, legalább az első nap őrizze meg a büszkeségét. Sziporkázni fog és csodás alakítást nyújt majd, kifinomultabban és hitelesebben fogja játszani a szülők valóra vált álmát, mint eddig valaha.

Aztán valami úgyis lesz vele.

Alla breve

Egy gyűrött póló szeli keresztül a szobát, vádlón csapódva Thor hátához.
- Halkabban - sziszegi Loki, miközben a hátizsákjába gyűr egy nadrágot.
Thor bűnbánóan bólint, és még jobban igyekszik kikerülni a padló recsegő deszkáit. Sötétben lopakodni, csendesen osonni, az éj leple alatt menekülni: ez nem az ő asztala.
- Készen vagy? - suttogja, de még ez is ordításnak hat a kihalt csendben.
- Mindjárt... - Loki a cipzárral küszködik, Thor közelebb lépne, hogy segítsen, de Loki egy intéssel visszautasítja.
A hátukra kapják a hátizsákjukat, majd lassan a lépcső felé indulnak, halkan, mint egy kósza lélegzet. Odin szobája felől szaggatott, hörgésszerű hang hallatszik, nem tudni, hogy horkolás vagy visszafojtott zokogás.
- Loki, talán mégsem... -kezdi Thor, de a mostohatestvére nem hagyja, hogy befejezze.
- De.
Közben leérnek a lépcsőn, az ajtó már csak karnyújtásnyira van, és azon túl várja őket a világ, a végtelen szabadság - Thor most mégis Loki karja után kap.
- Ha akarsz, te maradhatsz. Én mindenképp megyek.
Kitépi magát Thor kezéből, és azzal a lendülettel bele is rúg néhány koszos edénybe. Frigga halála óta senki se vette a fáradtságot, hogy elmosogasson - Loki arca megrándul, ahogy átfut a fején ez a gondolat.
Frigga két hónapja távozott közülük, hirtelen és minden előzmény nélkül, ahogy sosem tett semmit még életében. Odin teljesen összeomlott - ez már nem is gyász volt, ez teljes feladás, és Thor mindennél jobban sajnálta, Loki pedig jobb pillanataikban szinte megszánta a férfit. A családjuk tagadhatatlanul széthullott, és ezzel némelyikük nem akart, némelyikük pedig nem tudott mit kezdeni.
Loki egy pillanatig még fülel, Odin meghallotta-e őket, de nincs ajtónyílás, nincs fáradt hang vagy kiabálás. Az éjszaka zajjal teli csendje finoman öleli körül őket.
- Dönts. Én nem fogok haragudni rád - mondja még Loki, majd kisiet a házból.
Thor tanácstalanul ácsorog az előszobában. A szél nyikorgatja a tárva-nyitva hagyott bejárati ajtót, mintha még ez a nyikorgás is őt hívogatná - de még hallja az Odin szobájából kiszűrődő nyöszörgést, és tudja, ha most még ők is elhagyják, ha teljesen magára marad, azt talán nem éli túl.
Thor ilyenkor irigyli Loki határozottságát. A mostohatestvére mindig olyan könnyen hozza meg a döntéseit és ki is tart mellettük, még akkor is, ha tudja, rosszul választott, míg ő oda-vissza ingázik az eshetőségek közt, a végtelenségig tudna érvelni önmagának és valamiért képtelen kitörni a bizonytalanság végtelen mocsarából.
Nagy levegőt vesz, majd hirtelen Loki után indul.
A mostohatestvére a kapu melletti lámpaoszlopnak támaszkodva várja, mintha biztos lett volna benne, hogy a távozás mellett fog dönteni. Thor nem említi meg a dolgot, de szomorúan konstatálja, hogy ennyire kiszámítható.
- Mehetünk? - vigyorodik el Loki, és most nyoma sincs gúnynak és szarkazmusnak, az arca felszabadult és a hangja örömteli.
Thor halványan elmosolyodik, aztán futni kezdenek, csak rohannak az éjszakába - nincs úticéljuk, már nincs múltjuk és jövőjük, csakis ez a pillanat van: ők ketten, a hűvös éjszakai levegő, a szúnyogok, az orgonaillat és a sejtelmesen ragyogó Hold, és ennél nem is kell több, addig szaladnak, amíg ki nem fogynak a lélegzetből, majd egy padra rogyva lihegnek, amíg el nem jön a hajnal.
Aztán valami úgyis lesz velük.

Staccato két személyre

Egy gyűrött póló szeli keresztül a szobát, vádlón csapódva Thor hátához.

- Ezt itt ne felejtsd - jegyzi meg Loki közömbösen. - Látod, még segítek is.
- Loki... - sóhajtja elveszetten Thor.
- Tudom-tudom, ez az élet rendje... Szerelmek szövődnek, barátságok szakadnak, a testvérek útja szétválik. - Loki hangjában mar a gúny és az epe, és Thor már túl van azon a ponton, hogy figyelmen kívül tudná hagyni.
- Nem akarok veszekedni - szólal meg ingerülten.

- Mintha nem veszekedtünk volna már ezerszer - von vállat Loki, majd levetődik az ágyára. - Eggyel több vagy kevesebb mit számít már?
Thor és Loki évek óta egy egérlyuknyi egyszoba-konyhás lakáson osztozkodik, félig-meddig sikertelenül. Loki festményei és Thor faragványai már rég több helyet foglalnak, mint ők maguk, ám ez csak a néhanapján érkező vendégeket zavarja. Loki mindig is szeretett úgy gondolni erre a helyre, mint egyfajta művészmenedékre, egy hat négyzetméteres élet a kitaszítottaknak, és nincsenek korlátok, nincsenek fojtogató elvárások.
De most csupa bőrönddé és dobozhalommá lett az eddigi otthonos káosz, jelezve, hogy Thor elmegy, és kettejük menedékében megsavanyodik a levegő és bilinccsé lesz a szabadság.
- Remélem, a kis barátnőd nem kocsikázik el érted. Ha nem vigyáz, néhány év, és oda a csodás karizmoknak...
Thor arcán átsuhan némi szégyenkezés.
- Ó, szóval kiköltöztetnek, mint egy megszeppent kisgyereket? Remélem, csomagol neked szendvicset és hercegnős gyümölcslevet uzsonnára, hátha megéhezel pakolás közben. Habár csak az eddigi életedet kell bőröndökbe gyömöszölnöd, mi is az neked. A klozeton is segít majd, vagy azt még el tudod intézni egyedül?
Loki szeretné most is apróságokon köszörülni a nyelvét, mint rég: hogy Thor telepergeti morzsával a vajat, hogy középen nyomja ki a fogkrémet a tubusból és hogy néha hetekig nem borotválkozik, mert nincs kedve borotvát venni, de azok az idők elmúltak. A sértései eddig kedveskedések voltak, de most bántani akar, saját és a mostohatestvére önérzetét marcangolni.
Thor még tartja magát, de a keze meg-megremeg.
- Kérlek.
- Ha így haladsz, kénytelen lesz a befőttesüvegeket is kibontani helyetted, aztán szépen megetet répapürével. - Loki színpadiasan elvékonyítja a hangját. - Nyisd ki szépen a szád, itt repül egy aranyos kis villámcsapás, shuuuu.
- Elég! - Csilingelve törik szét egy pohár a padlón, mint kettejük közt a bizalom. Thor még sosem emelte fel vele szemben a hangját, és Loki nem tudja, ki ez a ziháló, csapkodó vadállat, aki előtte áll - de talán ezt akarta, ezért provokálta: hasadjon meg minden illúzió, törjön hát meg minden varázs, szakadjanak puszta szavakká és benyomásokká mind a ketten. Már úgyis mindegy, már minden mindegy.
Thor bűnbánóan Loki felé pislog, majd fáradtan a tenyerébe rejti az arcát.
- Miért nem tudunk szépen, békésen elbúcsúzni?
- Az nem vallana ránk - mosolyodik el keserűen Loki. - Remélem, legalább apád büszke lesz rád.
- Apánk - javítja ki Thor oda sem figyelve, de Loki nem törődik vele.
- Az elveszett bárány visszatér a nyájhoz, aztán már csak egy lépés az unalmas élet, esküvő, családalapítás, gyerek... Nem hittem volna, hogy egyszer rendes ember lesz belőled.
Thor még mindig az utolsó bőröndjével piszmog, de a tekintete folyton visszatér a mostohatestvéréhez. Loki tisztában van vele, hogy menne is meg nem is, és csak néhány kedves szó kellene, hogy végleg elbizonytalanítsa, de neki nincs szüksége fél-Thorokra: ha sajnálatból vagy ki tudja mi okból vele marad, de folyton Jane és egy másik élet után vágyódik, az rosszabb, mintha örökre eltűnne és végleg megfeledkezne róla.
- Menj csak, felelj meg apánknak. - Loki hangja érzelemmentes, és többé nem néz a másikra: feje a falnak koccan és lehunyja a szemét.
Thor még percekig mered rá.
- Sajnálom - sóhajt, majd felkapja a bőröndjét és elhagyja a szobát.
Csapódik az ajtó, és Loki rájön, eddig nem is hitte el igazán, hogy Thor elmegy. Olyan valótlannak tűnt, olyan szürreálisnak, hogy az elméje képtelen volt egyáltalán fontolóra venni az eshetőséget.
Autó fékezett az ablak alatt, mire kinyitotta a szemét és körbenézett. Mindenhol Thor holmija hevert, mintha még mindig itt lakna, még épp hallja az öblös nevetését és Jane hangját, aztán az autó elindul, és elindul vele együtt Thor is az új, fényesre polírozott életébe.
Loki elgondolkozva felemel egy viking rúnát ábrázoló faragványt. Ha Thor úgy döntött, megszűnik számára, hát tűnjön úgy, mintha sikerült volna neki.
Éjszaka messziről is látni a bérház tetején vonagló tábortüzet, Loki pedig elégedetten térhet nyugovóra az immár tágasnak tűnő, Thor emlékétől mentes lakásába.
Aztán valami úgyis lesz vele.