Tudom, hogy
Az Itt a farsang, áll a bál Fury óvóbácsija ismét nagy fába vágja a fejszéjét: Jane-el együtt főzni tanítja a gyerekeket, akik a végén egy verseny keretein belül megmutathatják, mi mindenre képesek. A kis elemi csapások persze egy kicsit máshogy gondolták.
Mert azt hiszem, valahol megvilágosodtam a sajtos-lekváros puffasztott rizs-szendvics készítése közben.
- Natasha, azzal a
húst kell feldarabolni, nem Clintet. - Jane mosolyogva hajolt le a kislányhoz,
majd átvette a frissen élezett kést és megrengethetetlennek tűnő nyugalommal
apró kockákra vágta a marhahúst. Fury csak dermedten figyelte. Még mindig
képtelen volt elhinni, hogy főzni tanítják a kis szörnyetegeket.
Az egész akkor jött
elő, amikor egy hete felvetette Jane-nek, hogy talán szervezhetnének közös
programokat. Nos, ő határozottan nem arra gondolt, hogy egy egész
óvodáscsoporttal együtt, de már nem visszakozhatott, kénytelen volt belemenni a
főzőtanfolyam ötletébe. Az csak később jutott eszébe, hogy így kést, hústűt és
más éles szerszámokat adnak a gyerekek kezébe, amikkel legalább negyvenhét
különböző módon tudnak az életére törni.
A helyzet
szörnyűségét azonban csak akkor érezte át teljesen, amikor Jane örömmel
közölte, hogy az egész végén szervezhetnének egy főzőversenyt is, hogy a
kölykök ne érezzék elhanyagolva magukat, és talán majd lehetnének ők ketten a
zsűri.
Hát igen, Jane
igazán szerette a munkáját. Fury-ról ugyanez már nem igazán volt elmondható.
- Óvóbácsi, miért
főzünk a kutyáknak? - rángatta meg kissé Steve a kabátja alját, hogy
felfigyeljen rá. Fury aggódva nézett a mosléknak tűnő húskeverékkel teli tálra.
- Ez sajnos a mi
ebédünk. Fasírt, azt mondják.
- Ó. - Steve jobban
szemügyre vette a nagy művet. - Ajaj.
Fury csak
egyetérteni tudott.
- Várj egy röpke
pillanatot, hisz ebben nincs is hal. - Thor egy fakanállal megbökdöste a
masszát, csak úgy próbaképp, hogy vajon támad-e. A húspép egyelőre passzívnak
mutatkozott. - Mi, tengeri népség mindenbe rakunk egy keveset.
- Még szerencse,
hogy nem Norvégiában vagyunk, mert ez így is elég szörnyen fest - jelentette ki
Tony szkeptikusan, miközben hárította Thor pisztrángcsapását. Mindannyian az
ehetőnek nem tűnő dolgot kezdték figyelni. - Szerintem rendeljünk pizzát.
Jane-en kívül
mindenkinek tetszett az ötlet, így Fury elégedetten hagyhatta magára a lelki
összeroskadás szélére sodródott dajkanőt.
- Óvóbácsi, muszáj
ezt az egészet végigcsinálni? - kérdezte Bruce zavartan. Mögötte Thor és Loki
köténybe burkolózva vívott fakanálpárbajt a frissen talált rejtekhelyért, Tony
pedig egy nagyobb edényt vizsgálgatott, azon gondolkozva, el tudna-e bújni
benne. A legtöbben úgy viselkedtek, mintha épp bejelentette volna valaki, hogy
itt a világvége. Végül is, a főzőverseny híre felért jó néhány természeti
csapással.
- Azt hiszem,
tartozunk ennyivel Jane néninek, nem gondolod? - Fury megpróbált magára
erőltetni egy mosolyt, de az eredmény nem lett túl meggyőző.
- Nem igazán, de
magának sok sikert - nyomta a kezébe Bruce az addig szorongatott habverőt, majd
amíg a két testvér nem figyelt, bemászott a konyhaszekrénybe, és magára zárta
az ajtót. Tony eközben nagy nehezen kipréselte magát a lábasból.
Fél perc múlva
kirángatta Bruce-t, és kijelentette, hogy együtt dolgoznak. Ha már neki nem
sikerült elbújnia, más se ússza meg ilyen könnyen.
- Hé, Steve.
Stevvve. - Bucky egy fehér konyharuhával integetett felé, és Steve nem igazán
volt biztos abban, hogy csak őt hívja, vagy jobbnak látja, már most megadja magát.
Inkább odamászott hozzá, majd lehuppant Bucky mellé. - Azt hiszem, itt
biztonságos. És van chipsem is.
Steve
elvigyorodott, majd megadóan közelebb húzódott. A chips jött, látott és
győzött, ők ketten pedig olyan jól elvoltak, hogy tudomást sem vettek a
következő másfél óráról.
Ők voltak a
legszerencsésebbek.
- És ti mit főztök,
gyerekek? - guggolt le Jane dajkanéni mosolyogva a Bruce-Tony pároshoz, akik
épp lisztet szórtak mindenhová, ami nem az edény volt.
- Tulajdonképpen
mit is készítünk? - fordult Bruce bizonytalanul a társa felé, mire Tony
megvilágosultan felpillantott egy tucat tojás romjaiból.
- A fenébe,
fogalmam sincs. De azért tegyünk bele még egy kis fahéjat.
- Biztos meg
akarjuk kóstolni? - súgta oda Fury Jane-nek, miután pár lépést hátráltak.
- Egészen biztos. -
Jane biztatóan megszorította a kezét, majd mosolyogva a következő pároshoz
sétált.
Fury óvóbácsi ekkor
kezdte úgy érezni, ő már a ciánkapszulát is túlélné.
- Clint miért van
benne a serpenyőben? - Natasha dühösen a vágódeszkába döfte a szeletelőt,
amikor a fiú bágyadtan kiintegetett a tűzhelyről. Fury gyorsan elszedte előle a
kést, mielőtt a lány valami élőbbe szeretné belevágni. Mivel nem sikerült
kioperálnia a deszkából, azt is elkobozta, végül is sosem lehet tudni.
- Elsózta a húst,
és most nincs mit felszolgálnunk. Mártírként fog meghalni a dicsőség oltárán. -
Natasha meglocsolta kissé a fiút alkohollal, és már a gyufával bíbelődött,
amikor Fury lekapta a serpenyőt a tűzhelyről.
Natasha vészjóslóan
nyugodtan fordult felé.
- Az óvóbácsi épp
most tetszik elrontani a nyerési esélyeinket.
Fury rángatózó
idegekkel a mosogatóba emelte Clintet, aki látszólag valamennyit le is
nyelhetett az alkoholból, mivel most szélesen mosolyogva lefejelte a csapot
egymás után háromszor.
- Okos kislány
vagy, majd kitalálsz valamit.
- Épp azt tettem -
mutatott Natasha vádlón a volt főfogásra.
- A fenébe is,
szolgálj fel salátát. Amúgy is ráfért már erre a bagázsra egy kis egészséges
táplálkozás.
- És ti mit
csináltok, fiúk? - Thor rögtön ezer wattos vigyort villantott fel, ahogy Jane a
közelükbe került. Loki már nem volt ennyire elragadtatva.
- A menü gravlaks,
szívem hölgye. - Jane bizonytalanul nézett a széttépkedett halfalatkákra.
- Ééértem. Nos, sok
sikert - simogatta meg kissé Thor haját, de a szemét nem vette le az
előkészületekről.
- Bocsáss meg, hőn
szeretett halandóm, de kénytelenek vagyunk beszerezni a titkos összetevőt, mely
az egész zamatát adja. - Azzal Thor karon ragadta a testvérét és kirángatta az
ajtón. Amíg Jane nem figyelt, Loki a háta mögött ráöltötte a nyelvét, csak
aztán sietett ki az udvarra.
- Biztos, hogy a
kutyák nem... tudod. Nem tűnik túlontúl higiénikusnak.
- Tán meghátrálsz,
Odin fia Thor?
- Nem a gyávaság a
fegyver, mivel élek.
Loki elégedetten
elmosolyodott, miközben Thor megtöltötte a tálkát a titkos összetevővel.
- Láthatnám a
munkátokat, gazfickók? - Steve és Bucky gyanútlanul tekintettek fel a feléjük
tornyosuló Furyra.
- Sült krumplit
csináltunk, óvóbácsi - nyújtotta felé Bucky az utolsó darab chipset, miközben
észrevétlenül ráült a zacskóra. - De tudja, túl jól sikerült.
Fury unottan
megforgatta a szemeit, amikor a fiúk kettétörve megették a hősi túlélőt.
- Kifelé
mindketten. És ti most nagyon betegek vagytok.
Bucky komoly arccal
szalutált, majd előbújt eddigi rejtekhelyükről.
- Értettük,
parancsnok.
- Most gondold meg
magad, Jane, amíg van visszaút - morogta az orra alatt Fury, miközben az
előttük lévő három tányért szuggerálta. Próbálta a nőhöz hasonlóan optimistán
nézni a helyzetet, de nem igazán sikerült.
- Ugyan, nem lesz
semmi baj - mosolygott rá Jane, majd Natasháék salátája után nyúlt. Egyszerre
kapták be a falatot, ami gyanúsan ropogott, furcsa íze volt és határozottan
rághatatlannak bizonyult.
- Mit is
készítettetek végül? - kérdezte Fury, miközben ádáz csatát vívott a lenyelt
salátával. Az étel állt nyerésre.
- Körömpörkölt
salátaágyon, véres-boros mártásban - jelentette ki nagy komolyan Natasha. Elég
volt Clint szenvedő arckifejezésére nézni, hogy tudják, honnan szerezte a lány
az alapanyagokat.
Fury szolidan
elköpte a kreálmányt a francba, majd kissé kárörvendőn figyelte, ahogy Jane
szenvedve lenyeli, és leerőszakol még egy falatot.
- Igazán... egyedi
- mosolygott a két gyerekre, majd maga elé húzta a következő tányért. Az se
nézett ki sokkal jobban. - Hm, ez igazán ínycsiklandónak tűnik. - Két szem
azonosítatlan gubacs úszkált valami zöldesfekete, lisztes krémben, úgyhogy Jane
valószínűleg életében nem hazudott még ekkorát.
- Mi is ez
pontosan? - összpontosított Fury az ételre, hátha utána ehetőbbnek fogja látni.
Két perc múlva is ugyanolyan undorítónak tűnt, mint előtte.
- Még mi sem tudjuk
- jelentette ki Bruce és Tony szinte egyszerre, nem is tudva, hogy ezzel végleg
megölték a két tanerő minden maradék reményét.
Védelmükre legyen
mondva, azért igen rendesen állták a sarat.
- Ó, ez szusi? -
csillant fel Jane szeme az utolsó tányér láttán, majd lesz, ami lesz alapon
bekapott egy darabot. Határozottan tűrhető íze volt. - Hm, ez mennyei.
- A titkos
összetevő teszi - húzta ki magát büszkén Thor, mire Fury szájában megállt a
falat.
- Miért, mi a
titkos összetevő? - kérdezte gyanakodva a férfi. Jane szervezete valahol itt
adta fel, és köhögve elrohant a mosdó felé.
- Ó, csak egy kis
játszótéri homok, többek között - felelte Loki ártatlanul mosolyogva – A fűszerezés
a nagy titok. - Fury hörögve követte a kollégáját.
Ekkor döntötte el,
hogy a gyerekek három hétig saját magukra fognak főzni. Ráér majd pár hónap
múlva kihozni őket a sürgősségiről.
NE. NEEEE
VálaszTörlésEnyhe megfogalmazás, hogy sírtam a röhögéstől és leestem a székről. Ez valami hihetetlenül odavágott, halálosan jó volt, és karakterhű, és te egy zseni vagy. Miért teszed ezt velem? :'D Imádlak, tiéd a lelkem, az angstjaid kilapítanak, a fluffjaid pedig betegre röhögtetnek, meg akarsz te engem ölni.
Ezek a kis lurkók állatiak, de a személyes kedvencem Fury, neeee XD Piszok büszke vagyok magamra hogy berángattalak ebbe az univerzumba mert no! Istenien jól áll neked *-*
Dedede. :D Én? megölni? Ugyan, a halottak nagy átlagban nem írnak, az meg senkinek sem lenne jó.
TörlésA mocsok kis lurkók fogságba ejtették az agyam és nem eresztik, rengeteg ötletem lett velük és... hát igen, fájdalmasak. (Egyébként nekem is Fury a kedvencem, nem semmi tűrőképessége lehet az öregnek.)
Én is büszke vagyok rád, amiért be tudtál egyáltalán rángatni. Egyszer úgyis rájövök, hogy hogyan sikerül, de már notóriusan, mert lassan X-Men megszállott is leszek.
Köszönöm szépen, hogy írtál. <3 Jer, sírjunk együtt ezen a sok baromságon, mert visszaolvasva már nekem is fáj.