Jószomszédi iszony

Ma eszembe jutott egy egypercesgyűjtemény ötlete (mire nem jó a törióra), ez az első darabja.

Ezúttal a Bad Friens Trio a főszereplő , avagy mi történne, ha ezek hárman beszabadulnának Berlinbe.

Berlin a maga kettősségével csodás város volt. Egyaránt találkozhatunk itt csúcsmodern és fekete-fehér filmekbe illő épületekkel is, és mindenhol szívesen látják az embert. Kivéve persze a franciákat. Őket inkább sehol sem látják szívesen.

- Ez biztos nem az a tér – nézett körül Franciaország sokadjára, de az elmúlt egy másodpercben még mindig nem teleportált oda Gilbert. Már jó ideje bolyongtak a környéken a poroszt keresve, akinek röpke egy órája ki kellett volna jönni eléjük, de hiába.

Antonio már csak lemondóan megcsóválta a fejét, majd leült egy közeli padra. A másiknak úgysincs rá szüksége ahhoz, hogy bajba keverje magát, és így legalább páholyból nézheti az előadást.

- Das ist die Nebenkosten große? – lépett oda végül Franciaország egy elhaladó férfihoz, próbálva bizonyítani, hogy ő is tud valamennyit németül. Még ha Antonio el is tekintett a rettentően pocsék, latinos kiejtéstől, a tartalom akkor is hagyott maga után kívánni valót. Az idegen arckifejezéséből ítélve ezt nem csak ő gondolta így.

- Nem akarok beleszólni, de azt kérdezted, magas-e itt a rezsi – kiáltott oda Spanyolország, a másik azonban nem foglalkozott vele.

- Bist du Französisch?* – nézett furcsán a német Franciaországra, ő azonban nem fogott gyanút, szélesen mosolyogva bólogatni kezdett.

-  Ja, ja, sprichst du…* - Tovább azonban nem jutott, ugyanis a férfi felhördülve leköpte.

Antonio kénytelen volt megállapítani, hogy az itt lévők közül senki sem volt túl franciapárti, ugyanis pár pillanat múlva a nyáladag után még pár ember is landolt a másikon, kivételesen nem épp valamilyen romantikus szenvedélytől fűtve.

- Késtél – nézett fel a mellé lépő Poroszországra, aki csak megvonta a vállát.

- Hatalmasságom sosem késik, maximum ti érkeztek korán. Mit nézünk? – dobta le magát a spanyol mellé, minimális figyelmet szentelve az előttük kibontakozó tömegverekedésre.

- Francist nem hagyják érvényesülni. Talán segítenünk kellene.

- Várj még, tökéletességemnek még nem volt ideje kiélvezni a látványt.

- Nem mintha olyan ritka lenne.

- Azért ilyen marhaságot nem mondtam. Mondjuk ha hagyjuk laposra verni, hová lesz a szórakozásunk?

Végül tényleg nem lett következő alkalom, ugyanis másnap reggel Németország meglátva az újságok címlapját kitiltotta a hármast a fővárosból, így Gilbert önkényesen áthelyezte a találkozásaik helyét Svájcba. Elvégre neki is kijár egy kis szórakozás.

A két mondat fordítása:
- Francia vagy?
- Igen-igen, beszélsz...
A nyelvtani hibákért utólag is elnézést. :D