Barbie girl

Az országok közt hagyomány, hogy minden karácsonykor két szerencsétlen, akiket Fortuna (vagy inkább Amerika) nem kedvel, tart egy kedves kis előadást. Anglia és Franciaország véleményük szerint az eddigi leghálátlanabb feladatot húzták ki, de nem is ők lennének, ha nem próbálnák minél részegebben hitelesebben előadni a kapott dalt.

Aqua Barbie girl című számára íródott, fordítás itt, ha véletlen valakit érdekel, és képes végighallgatni (aki hozzám hasonlóan nem, van ám metál verzió is).

És ezt a videót ironikusan a fic befejezése után találtam meg, de... hát ez eszméletlen és csak saját felelősségre.

Anglia a pultra könyökölve nézegette az italát, miközben ismét és sokadszorra elgondolkozott azon, hogy vajon képes lenne-e halálra inni magát. Valahogy jó ötletnek tűnt, és sokkal egyszerűbbnek, mint végrehajtani a kapott feladatukat, de az országvarázs miatt valószínűleg nem sikerülne. Pech.

-  Elkezdhetnénk végre a megbeszélést? – hallotta meg Franciaország türelmetlen hangját, mire megpróbálta úgy-ahogy bemérni a mellette ülőt, de valahogy túl homályosnak tűnt, inkább csak egy szőke folt volt.

-  Várjál, ahhoz még nem vagyok elég részeg – sóhajtott fel Arthur, majd megpróbálta meghúzni az előtte lévő üveget, de a társa szerencsére időben megakadályozta.

-  Tudod, innen nem úgy tűnik.

-  Akkor maradjunk annyiban, hogy még ihletet gyűjtök.

-  Nem kellett volna megsemmisíteni Amerika hamburgerraktárát, akkor egyikünk sem lenne itt – mosolyodott el nosztalgikusan Franciaország, mire Anglia egyetértően felnevetett.

-  Nem mondhatod, hogy nem érte meg. Legalább leszokik a folytonos zabálásról. – Arthur még vetett egy szomorú pillantást a kezében lévő üvegre, majd végre Francis felé fordult. – Na akkor készen állsz az apokalipszisre, amit úgy hívnak, karácsonyi műsor?

A karácsonyi műsor már sokéves múltra tekintett vissza az országok között. Ilyenkor mindannyian felhagyhattak kicsit a megszokott ellenségeskedéssel, és jóízűen nevethettek együtt azon a két szerencsétlenen, akit Fortuna (vagy inkább Amerika) épp nem kedvelt, és kénytelen részt venni a műsorban. Hiába húzták ki már november elején a neveket, az előadás mindig kész katasztrófa volt. Ennek okai részben a hálátlan feladatok voltak, másrészt viszont az országok sosem szerettek veszíteni, márpedig erre az egy estére kénytelenek voltak elhagyni a büszkeségüket.

Már mindenki elfoglalta a helyét a teremben, leghátul a még kiskorú országok, ha az előadás véletlenül átmenne korhatárosba, és természetesen legelöl ült a főszervező, aki igen elégedett fejjel nézegette a színpadot.

-  Nem gondolod, hogy ez kissé túlzás volt? – kérdezte óvatosan Kanada, Amerika azonban csak rosszindulatúan elmosolyodott.

-  Bűnhődjenek csak. Most gondolj bele, mennyi burger ment pocsékba! – nézett rá egy pillanatig felháborodottan, ám hamarosan visszafordult a még üres játéktér felé. Matthew legnagyobb szerencséjére, különben a másik biztosan rájött volna, hogy ő is benne volt az akcióban.

Kanada újból meg akarta próbálni a testvére meggyőzését, azonban ekkor elsötétült a nézőtér, felharsant a fülsértő zene, és az összes ország meredten nézte a színpadot.

Aztán besétált Anglia a rózsaszín szmokingjában, megrengethetetlen nyugalommal és nem kevésbé ittasan, és a legtöbben már tudták, hogy ez lesz az eddigi legszórakoztatóbb előadásuk.

-  Hali, Barbie! – kiáltott fel Arthur, miközben valahonnan elővarázsolt egy kartonból kivágott, szintén rózsaszín autót.

-  Szia, Ken! – hallották meg valahonnan a színfalak mögül Franciaország irreálisan elvékonyított hangját, ami talán még a dalnál is fülsértőbb volt, majd a férfi kitopogott a maga tűsarkús, miniszoknyás, haspólós valójában a színpadra.

-  Elvegyelek egy körre?

-  Persze, Ken!

-  Ugorj be!

Francis így is cselekedett, azonban a műveletnek hála kocsistól-Arthurostól-függönyöstől a színpadra borult, így kénytelen volt ebben az összegabalyodott helyzetben elkezdeni énekelne.

I'm a Barbie girl in the Barbie world
Life in plastic, it's fantastic
You can brush my hair, undress me everywhere
Imagination, life is your creation
Come on, Barbie, let's go party

Nem tudni, hogy a dalhoz való alkalmazkodás miatt, vagy csak véletlenül, de Franciaországról tényleg lekerült a felső, mire sikerült feltápászkodniuk, és a gondoskodóbb országok egyből kiterelgették a kiskorúbbakat, de egyikük sem ment messzire, nehogy lemaradjanak.

Pedig az előadás még csak most kezdődött.

I'm a blonde single girl in the fantasy world
Dress me up, make your time, I'm your dollie
You're my doll, rock 'n' roll, feel the glamor and pain
Kiss me here, touch me there, hanky panky

Kanada a biztonság kedvéért felemelte a 18-as karikás táblát, amikor Anglia a csípőjénél fogva magához rántotta Franciaországot, egy gyors puszit nyomott az arcára, majd eleresztette, és ami Francis arckifejezéséből kiindulva közel sem szerepelhetett a tervben. Na nem mintha a mélyen tisztelt közönség nem vette volna észre, hogy az előadás kezdett áttolódni egy korhatáros esti matinéba.

Franciaország pár pillanatig kiesett a szerepéből, a következő versszakot a saját hangján énekelte, és már kezdte érteni, miért kínálgatta annyira Anglia az előadás előtt alkohollal, de már késő volt, pedig most tényleg jól jött volna. Nem baj, lesz még a másik józan is, csak legyenek túl ezen az egészen.

You can touch, you can play
If you say I'm always yours, ooh ooh ooh
I'm a Barbie girl in the Barbie world
Life in plastic, it's fantastic
You can brush my hair, undress me everywhere
Imagination, life is your creation

Come on, Barbie, let's go party, ah ah ah, yeah
Come on, Barbie, let's go party, ooh ooh ooh, ooh ooh ooh

Arthur szinte a fülébe súgva énekelt, Francis pedig a türelmét vesztve egyszerűen ellökte magától az angolt, aki nagyot nyekkenve huppant a kartonkocsi maradványaira. Franciaország elégedetten topogott arrébb pár lépést, de a másik lerázhatatlannak tűnt, egy pillanat múlva már fel is állt, kirohant a színpadról, csakhogy egy basszusgitárral térjen vissza, és kissé a maga képére formálja a dalt.

A metál szürreális természetességgel dübörgött végig a termen, ahogy Arthur uralta a színpadot, és Francis egy pillanatra meglepődött azon, a másik mekkora szeretettel, beleéléssel játszik, aztán magában vállat vonva tovább figyelte a gitározót, amíg az úgy nem döntött, hogy ledobja a hangszert a színpadról, egyenesen fejbetalálva vele a kárörvendő Amerikát. Angliával kapcsolatban már nem tudott meglepődni semmin.

Make me walk, make me talk, do whatever you please
I can act like a star, I can beg on my knees
Come jump in, be my friend, let us do it again
Hit the town, fool around, let's go party

Aztán amikor Anglia egyszerűen a képébe vigyorgott egy pillanatban, amikor a közönség nem láthatta, Franciaország rájött, hogy talán nem is olyan részeg, mint mutatja, egyszerűen csak megjátssza magát. Cinkosul összevigyorogtak, majd eltúlzott mozdulatokkal újra a nézőtér felé fordultak, hogy folytassák a dalt.

Ha ez kell, hát ideje megjátszaniuk magukat. Hagy szórakozzon a közönség.

I'm a Barbie girl in the Barbie world
Life in plastic, it's fantastic
You can brush my hair, undress me everywhere
Imagination, life is your creation

-  Ó, olyan jól szórakozom!

-  Nos, Barbie, még csak most kezdtük el. – Anglián látszott, hogy már igen közel jár ahhoz, hogy elnevesse magát, de már nem volt sok, ezt ki kellett bírnia.

-  Ó, imádlak, Ken!

Aztán Arthur megcsókolta, és Francis hiába hallotta a közönség füttyögését, a tapsot és a nevetést, nem túlzottan érdekelte, mert ez a pillanat csak az övék volt, még ha mindössze egy röpke illúzió is.

-  Hé, vesztek ti egyáltalán levegőt? – kiáltott fel a hátuk mögött Amerika. – Te Matt, szerinted megfulladtak?

-  És most bekussolsz, vagy halálnak halálával halsz – mordult fel Anglia, mire Alfred derűs ábrázattal megveregette a vállát.

-  Jé, te élsz? Még szerencse, különben ki lépne fel jövőre? – villantott egy ezer wattos vigyort, azonban a másik kettőt látszólag nem sikerült megnyernie.

-  Felejts is el, barom jenki. Jövőre ti jöttök – jelentette ki Arthur, majd teljes természetességgel megragadta a francia karját, és elkezdte a kijárat felé rángatni.

Már majdnem az ajtónál jártak, amikor Anglia hátra se fordulva visszakiabált, miközben metálvillát mutatott a két újvilági felé.

-  És ne feledjétek: bennetek van az X-faktor!