Safe and sound

Rövid, de annál töményebb Franada fluff, hála a rádiónak, és annak, hogy 23-án pár francia kitalálta, hogy be kellene csomagolni a 8-as metrót. Az emberek nagyon örültek neki, a kormány már kevésbé.

Az emberek meglepetten bámulták a metrószerelvényt, amint megállt mellettük, beszállni azonban egyikük sem mert, Kanada és Franciaország pedig minden megállóban jót nevetett rajtuk. Egyelőre ők voltak az egyetlenek a jelenleg igen furcsán festő metrón, aminek karácsony alkalmából néhány szerelvénye a padlótól a kapaszkodókig csomagolópapírba öltözött.

-  Nem mondod, hogy van szíved leülni erre a gyönyörűségre – nézett Matt hitetlenkedve az ülésen terpeszkedő franciára. Ő maga bezzeg szinte lábujjhegyen állt és próbált minél kisebb felületen érni a csomagoláshoz, nehogy véletlen elszakítsa.

-  Ugyan, mon cher, pár perc múlva ígyis-úgyis elszakad – mosolyodott el elnézően Francis, majd megütögette maga mellett a helyet. – Gyere, ülj le inkább.

-  Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ezzel annyit dolgozhattak, mi meg egyszerűen… - A mondatot azonban nem tudta befejezni, hála a gravitációnak, mivel a metró fékezésekor elvesztette az egyensúlyát, és egyenesen Franciaország ölébe zuhant. A férfi megengedett magának egy elégedett kuncogást, látva Kanada megszeppent tekintetét, ahogy próbált arrébb mászni és meg nem történtté tenni ezt az incidenst, de Francis nem engedte, visszarántotta az előző helyére, majd mosolyogva a fülébe súgott.

-  Tudod, az emberek sosem értékelik a művészetet. De én kiengesztellek helyettük is.

A következő megállóban rengeteg ember szállt fel, szinte mozdulni sem lehetett a keskeny szerelvényben, de senki sem vett tudomást a sarokban csókolózó párról, sem az idősebb férfi kezében tartott fagyöngyről.