Colinde

RoBul, és megint fluff - szóljatok, ha elegetek lesz már. ^^"  Régi román szokás a colinde vagy magyarul kolindálás, ami egyfajta kántálás, a gyerekek és férfiak házról-házra járnak karácsonykor, újévkor és/vagy vízkeresztkor, és rigmusokat, dalokat énekelnek. Naná, hogy Mihainak is őriznie kell a hagyományokat. :D

A ficben Andra Deschide uşa creştine című dala szerepel.

Jó szórakozást, és boldog karácsonyt~

Bulgária már lelkiekben rég felkészült, hogy a karácsony sem fog nyugodtan, eseménytelenül eltelni, így már meg sem lepődött, amikor ajtót nyitva egy népviseletbe öltözött, vacogó, de annál inkább vigyorgó Romániával találta szembe magát. Ellenben ahogy látta, a szomszédságáról ugyanez már nem volt elmondható, a legtöbben megálltak az úton, de minimum elhaladtukban megbámulták a különös idegent.

-  Mondja, uram, szabad-e itt kolindálni? – dőlt Mihai mosolyogva az ajtónak, miközben próbálta minél összébb rángatni magán a bekecset.

-  Hát persze, már alig várom – jelentette ki szenvtelenül Nikolaj, mire a másik tiszta, mély hangján énekelni kezdett.

Deschide uşa creştine
Deschide uşa creştine

Că venim şi noi la tine,

La mulţi ani, mulţi ani cu bine.

Bulgária mosolyogva az ölelésébe vonta Romániát, aki boldogan fogadta az apró gesztust, remélve, hogy így kevésbé fog fázni, és egyszerűen csak jó volt ott állni a szitáló hóesésben, nem törődve a bámészkodó emberekkel vagy azzal, hogy mit illik vagy kellene tenniük, mert nem számított.

Pár pillanatig egyikük sem szólalt meg, csak élvezték a köztük lévő megnyugtató csendet, majd Mihai el-elfúló hangon folytatta a dalt.

Care cu puterea Sa
Care cu puterea Sa

Va împărăţi lumea,

La mulţi ani, mulţi ani cu bine

-  Remélem, nem bánod, de se dió, se keksz nincs kéznél – vigyorodott el Bulgária, amikor a másik befejezte a végére már dúdolássá szelídült dalt. – Viszont! Van ám egy sálam, mit szólsz?

Románia úgy tett, mintha tüzetesen megvizsgálná a ruhadarabot, majd ál-kelletlenül bólintott.

-  Hát, kivételesen megteszi, de máskor nem így kell ám fogadni a vendéget – varázsolt kissé gúnyos mosolyt az arcára, de szavaival ellentétben egyből kettejük köré tekerte a sálat, majd leheletnyi csókot nyomott Nikolaj jéghideg ajkaira. – De tudod, ha behívsz, talán átlendülök ezen az apróságon. Talán.

-  Akkor mindenképp gyere be, nehogy beülj itt nekem a sarokba duzzogni – nevetett fel Bulgária, mire Románia nevelő célzattal fejbelegyintette.

-  Hé, tiszteld ám az idősebbet!

-  Erről azért vitatkozhatnánk – horkantott fel Nikolaj, de több megjegyzést nem tett, elvégre karácsony van, hagy legyen egyszer a másiknak is igaza.

Órákig ücsörögtek a radiátornak dőlve, miközben forralt bort kortyoltak és ízléstelenül kibeszélték a többi országot, ahogy szokták, és ahogy Nikolaj hallgatta a társa néha kissé ízléstelen vicceit, áldotta a régi szokásokat, mert eddig ritkán volt ilyen kellemes karácsonya.

És itt a majdnem kudarcba fulladt dalfordítás is (esküszöm, fogalmam sincs, honnan szedtem azt a szülinapot):

"Nyisd ki az ajtót, keresztény
Nyisd ki az ajtót, keresztény

Mind eljöttünk hozzád,

Kívánunk boldog karácsonyt és még sok boldog évet.

Kitől az erő származik
Kitől az erő származik

Ő, aki uralkodik a világban
Kívánunk boldog karácsonyt és még sok boldog évet."