Mi folyik a blogon?

Közel három évnyi kihaltság után két új bejegyzés is megjelent a blogon. Mi történik itt?
Személyesebb hangvételű bejegyzés következik csapnivalóan tálalva, öveket becsatolni.

Nem, nem indul újra hosszú távon a blog - legalábbis nem valószínű, több okból is.
A frissen felkerült történetek közül a Halott pillanatok mostani, míg a Csontszilánkot a blog megszűnése előtt nem sokkal írtam. Anélkül is, hogy bármelyiket minősíteni akarnám, megállapítható, hogy ég és föld a kettő. Amikor a blog indult, még jócskán kerestem a kezem alá dolgozó műfajt és hangnemet, míg az utóbbi időben saját világokon dolgozva igyekeztem megállapodni és egy (viszonylag állandó) stílust kialakítani. És hát szégyen bevallani, de el is szoktam a rendszeres írástól (nem mintha régen olyan gyakran frissítettem volna, khm).
Summa summarum, kissé változott a helyzet, és nem tudom, tudnám-e azt a minőséget nyújtani, mint rég.
Másrészt: eltelt két és fél év, ami alatt próbáltam élni az életemet, és tisztában vagyok vele, hogy egy korszak lezárult. Már én sem vagyok ugyanaz az ember, és nagyon sok minden, ami a múltban írásra, főként fanficek írására sarkallt, már eltűnt az életemből. Ráadásul a legtöbb fandomot, amivel foglalkoztam, már egyáltalán nem követem vagy csak felszínesen tartom szemmel, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetet.

Akkor mit is keresünk mi itt?

Azt, hogy ti hogy keveredtetek errefelé, ahol már döglött madarak se potyognak az égből, nem tudhatom; én, azt hiszem, egy kissé magamat keresem. A múltban egyik pillanatról másikra tűntem el az éterből, a blogot egy hirtelen döntés alapján töröltem, és azt hiszem, még mindig nem tudtam magamban lezárni ezt az egészet. Szóval azt hiszem, csak szeretném szépen, megfontoltan és büszkén lezárni a fanficírói "pályafutásomat".
A blogon jelenleg ötven félkész történet várja porosodva, hogy végre valaki befejezze - némelyik majdnem kész, szinte csak átnézésre vár, míg a legtöbbnél csak egy bekezdés vagy egy sor árválkodik, és ez nem hagy nyugodni.
Így hát a jövőre nézve valószínű, hogy megpróbálok ezekkel kezdeni valamit: felelevenítem a fandomokat és megpróbálom befejezni ezeket a történeteket anélkül, hogy keserű utóízt okozó fércművekké silányulnának.
Azt meg ne is emlegessük, mennyi ötlet rejtőzik egy-egy fecnire vagy jegyzetfüzetbe feljegyezve egy fiók mélyén, mert még csak megbecsülni se tudnám.
Szóval nem merek ígérgetni olyasmiket, mint rendszeres frissítés, szuper új történetek vagy a Canadian Flags nosztalgikus újjáéledése: nyáron várható gyakoribb frissítés, aztán valószínűleg havonta-kéthavonta, vagy még több kihagyással felkerül majd egy-egy történet, a többi meg... A többi meg majd elválik.
De még létezem, itt vagyok, és úgy tűnik, egy darabig itt is leszek.



P. S. Vadiúj Avengers történet jöttére három nap múlva számítsatok, szürkületkor, kelet felől.