2018. június 27., szerda

A tárgyfelvétel hősei

Képtalálat a következőre: „modern thorki fanart”

Avengers, egyetemista AU. Hőseink ezúttal a Neptun tárgyfelvételével vívnak élet-halál harcot.
Fluff! OOC! Pocsék cím! Yaaay. Egyetlen mentségem, hogy egyre lassabban és nyűgösebben közeledik a vizsgaidőszak vége, nekem pedig muszáj volt írnom valami megnyugtató kis nyáltengert.
P. S. Ez az Avengers Academy nem az az Avengers Academy. Fura is lenne, lévén az emlegetett telefonos játék is egyfajta hivatalos fanfiction - ami elég morbidnak hangzik, de most cáfoljatok rá, ha tudtok.



- Már csak fél óra van hátra.
A szoba addigra már hűen tükrözte, hogy Thor az égadta világon mindenre felkészült. A keze ügyében három óriási szendvics és egy nagy tál popcorn, kicsivel messzebb néhány energiaital és pár rekesz sör, köztük ízlésesen elrendezve egy laptop és néhány összefirkált órarendterv, illetve egy százas zsepi, ha valami mégis tönkre próbálna menni: az Avengers Academy berkein belül valahogy így nézett ki a tárgyfelvételi kezdőcsomag.
Thor pedig a vesztesek nyugalmával heverészett a káosz közepén, a hátán egy alvó macskával, és leste a Neptunt. A barátai közben Skype-on keresztül igyekeztek megölni, vagy legalábbis maradandó károsodásban részesíteni egymást, mondjuk egy jó kis idegösszeroppanással.
- Nem mondod, zsenikém - csattant fel Natasha.
- Bezzeg ha azért maradnál le, mert nem szóltam, az lenne a bajod - sóhajtott fel Steve, aki most is precízen próbált mindent kézben tartani. Jelen helyzetben ezt senki sem értékelte igazán.
- Valakit beengedett végre? - kérdezte Clint lemondóan. A válasz eléggé egyöntetű volt.
- Dehogy.
- Nope.
- Naná, hogy nem.
- Csak álmaimban.
Thor húzott egyet az energiaitalból, majd nekikezdett a tartalékai módszeres felélésének.
- Tudjátok, egy kissé jobban kéne igyekeznetek - szólalt meg Tony kajánul. - Én főbe is lőném magam, ha egy fél éven át Thanos unott fejét kellene bámulnom.
- Ha így folytatod, még megkaphatod azt a fejlövést - morogta Natasha.
Thanos volt az egyetem legrettegettebb tanára, úgy osztogatta az egyest, mint más halloweenkor a cukorkát. Értelemszerűen az ő óráira kerülni nem jelentette az öröm és vidámság netovábbját.
- Már ne haragudj, Tony, de te mit is keresel itt? Azt hittem, körbeutazzátok Amerikát Bruce-szal - mondta Steve.
- Úgy is volt, de Bruce most másnaposan fetreng a kanapén, és a ti szenvedésetek jelenleg valamivel szórakoztatóbbnak tűnik.
- Könnyű annak, aki puncsos.
- Nem puncsos, géniusz. Van különbség.
Loki megvetően felhorkant a háta mögött, mire Thor mosolyogva hátrapillantott. A mostohatestvére tengericsillagként terült el az ágyán, lábát a falnak vetette, a feje lelógott, a haja pedig a földet söpörte. Amikor Thor helyezkedett, még zenét hallgatott, most azonban fejhallgatóját a nyakába csúsztatva hallgatta a verbálisan kibontakozó melodrámát.
- Sok minden vagy, Anthony, ez tagadhatatlan. Egoista, önző, önimádó... de géniusz? Nem hinném - szólalt meg Loki gúnyosan mosolyogva.
- Az egoista és az önimádó ugyanaz, te szerencsétlen. Még sértegetni se tudsz rendesen - jegyezte meg kajánul Tony.
- Hé - mordult fel Thor, mire egy pillanaton belül félbemaradt a marakodás.
Loki, Tony és Bruce az Avengers Academy híres tehetségprogramjának résztvevői voltak, ami azt is jelentette, hogy míg az egyszerű halandók vért izzadtak a tárgyfelvétellel, ők zavartalanul lógathatták a lábukat, lévén a TO mindent elintézett helyettük. Thor néha kissé irigykedett, de aztán látta, hogy Loki néha hajnalig tanul és rengeteg olyasmiben is részt kell vennie, amihez egyetlen normális embernek se fűlne a foga, és olyankor rájött, hogy ő képtelen lenne ezt végigcsinálni.
Ez viszont nem az a pillanat volt, és Thor úgy érezte, bármit megtenne, csak hogy megússza ezt a kínszenvedést.
Hosszú, feszült csend következett: az egyetlen hang, ami betöltötte a vonalat, Tony rágcsálása volt, valószínűleg szerzett egy zacskó chipset az ingyencirkusz mellé.
- Tizenöt perc.
- Kuss legyen, Steve! - kiáltott fel mindenki egy emberként.
- Ti akartátok - mondta Steve, majd tényleg elhallgatott.
Loki eközben azzal szórakozott, hogy tetemes mennyiséget lenyúlt a testvére popcornjából, és azzal hajigálta a macskát, hátha belekarmol a másik hátába. Nem jött össze - egyelőre, de Thor egyre vészjóslóbbnak ítélte meg a helyzetet.
- Bejutottam - üvöltött fel Thor kis idő múlva diadalittasan, majd felpattanva körbetáncolta a szobát, mire tényleg összekarmolta a macska. Majd ha túl lesznek ezen az egészen, kiengeszteli, gondolta magában Thor, mondjuk egy nagy adag sózott hallal.
- Itt még mindig semmi - hallatszott Clint panaszos hangja, ami lassan vinnyogásba csapott át a kétségbeeséstől. - Mennyi idő van hátra? Steve?
Steve azonban állta a szavát, és valóban nem szólalt meg.
- Ha lenne egy kis eszed, már rég feltörhetted volna a rendszert - jegyezte meg Tony.
- Aki nem hasznos tagja a csapatnak, inkább kussolgasson. - Natasha is egyre idegesebbnek hangzott. - Egyébként már csak nyolc perc.
A Neptun nyitásáig hátramaradó idő maga volt az őskáosz. Körülbelül öt másodpercenként harsant fel egy-egy káromkodás, és a többiek abba ölték a legtöbb energiát, hogy közös erővel utálják Thort, aki jelen helyzetben A Szerencsés Kiválasztottnak tűnt.
Thor persze semmit sem vett észre az egészből. El volt foglalva azzal, hogy módszeresen magába döntse a padlón sorakozó sörösüvegek tartalmát.
- Részegen elég nehéz lesz tárgyakat felvenni - szólalt meg Loki óvatosan, de még ő sem számított arra, hogy a mostohatestvére hallgatna rá. Nem is tette.
Már csak egy perc volt hátra, amikor Thor végérvényesen kidőlt. Úgy horkolt, hogy az még a Ragnarököt is képes lett volna félbeszakítani - sőt, el sem kezdődne, mert a kutya sem hallaná Heimdall kürtjét ettől az egetverő ricsajtól.
- Ó, ember - sóhajtott fel Loki, majd megpróbálta valamivel arrébb szenvedni azt a mamlaszt. Mire sikerült a géphez jutnia, alig néhány másodperc maradt hátra a Neptun nyitásáig.
Kétségbeesetten beletúrt az órarendtervekbe, majd úgy döntött, lesz, ami lesz.
Később az első dolog, amit Thor ébredés után meglátott, a vadiúj, gyönyörűséges órarendje volt, ami szinte világított a rózsaszínre állított Neptunban. A Skype hívás valószínűleg már rég megszakadt, legalábbis erre következtetett abból, hogy nem lehetett hallani Tony kérődzését vagy más egyéb... életfolyamatait.
A háttérben Loki úgy tett, mint akinek semmi, de tényleg semmi köze ehhez az egészhez.
- Mi történt? - mordult fel Thor. - Mintha Freya macskái kaparásznák belülről a koponyám.
- Másnaposságnak hívják, és gratulálok hozzá. Amennyit ittál néhány perc alatt, nem igazán csodálkozok.
- Nem is emlékszek a tárgyfelvételre.
- Pedig megcsináltad, mint láthatod. Bejutottál a legjobb tanárok gyakorlataira.
Thor örömtáncba kezdett a szoba közepén, mire Loki arcán mintha feltűnt volna egy halvány mosoly. Erre Thor felkapta a testvérét, megpörgette, szalszázni kezdett vele, majd rájőve, hogy ezt a táncot egészen nehéz úgy táncolni, hogy a partnere alig áll a lábán a röhögéstől, keringőre váltott.
Aztán, ki tudja, hogyan, elcsattant egy csók.
Loki zavartan kibontakozott a mostohatestvére karjaiból, majd az ágyára telepedve felrakta a fejhallgatóját és többé nem vett tudomást a világról. Thor még egy darabig bűnbánóan meredt rá, aztán úgy döntött, inkább elindít egy filmet.
Erről a tárgyfelvételről soha többé nem beszéltek.

2 megjegyzés:

  1. Oh lelkem, ez a legédesebb dolog, amivel mostanság találkoztam és úgy esett a lelkemnek, mint és hatalmas tölcsér fagyi ebben a párás dögmelegben.
    Annyira hitelesen hozod a srácokat, és annyira imádnivalóan, hogy elmondani is nehéz, érzem, hogy mennyire közel áll a szívedhez Thor karaktere, mindig fantasztikusan ábrázolod, ártatlan és édes bájjal, amilyen. Steve idegesített, ahogy mindig szokott mostanában, a bögyömben van, Loki meg... persze, hogy megcsinálja a bátyónak, aztán rózsaszínre állítja a rendszert, mert miért ne. Úgy szeretem. Mindet.
    Mellesleg húsbavágóan realisztikus képet kaptunk a tárgyfelvételről, clap-clap.
    A humorod a régi, zseniális és frappáns, és köszönöm. *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ooo, én köszönöm ezt a végtelenül édes kommentet, megmelengette a lelkem ebben a szutyok, esős időben. ^^
      A Ragnarök és az IW óta Thor tényleg nagyot nőtt a szememben - a Marvel filmek főszereplői általában már a kezdetektől fel vannak vértezve az eszmével, ami hajtja őket, csak az eszközre (szupererőre, páncélra és még ki tudja mire) van szükségük a hőssé váláshoz. Thor ilyen szempontból különleges eset: hiába bír már születésétől kezdve nagy hatalommal, a személyisége messze áll egy hősétől, és ahogy egy hisztis, akaratos, önfejű szerencsétlenségből egy vicces, laza, hősies férfivá válik, szerintem sokkal emberibb, mint mondjuk Amerika kapitány esete (akitől az utóbbi időben már én is a falat kaparom :D ).
      Magamban mindig hálát adok, hogy egy aprócska karon tanulok, ahol nem vérremenő a tárgyfelvétel, ezt a kálváriát épp elég külső szemlélőként megélni. XD
      Továbbra is te vagy az egyetlen ember, aki tényleg elhiszi, hogy van humorom, szóval duplán köszönöm. :D

      Törlés