Monochrome #2

Második fejezet, melyben a nyári szünet kegyeskedik véget érni, és hőseink ismét belecseppennek a középiskola csodás világába.

A kámforrá vált írópalánta és a díj különös esete

Gwen volt olyan drága, hogy megdobott egy díjjal, amiért hálám üldözze nagyon-nagyon-nagyon sokáig.
Egyébként élek még, bármennyire is nem úgy tűnik néha.

Tövistánc

Hobbit, Thorinduil. Gwen kijelentette, hogy szerinte ezek ketten még azon is képesek lennének elvitatkozni, a tyúk volt-e előbb, avagy a tojás - úgyhogy ez a nyomiság most neki szól.
Cselesen fluffnak álcázza magát, de ne higgyetek neki.

Vak tükrök palotája

Hobbit, épphogy-Bagginshield, AU. A hős király megmenti a bajbajutott hercegnőt. Hogy mi? Na várjunk csak...
Vigyázat, a történet eléggé OOC-re sikerült...

Képzettársítás

Hannibal, igen-már-megint-E/1. Szóval nem biztos, hogy írás közben teljesen beszámítható voltam. (Látszik? Látszik.)

Szívharangok

Harry Potter, non-pairing. Szóval Diana már megint nem bírta ki, hogy ne jelentkezzen egy HP kihívásra (és hogy ne késsen rögtön öt napot, goodbye, második hely, hello, ötödik).

Négy, teljesen különböző mentalitású embert összezár a szükség, a közöny és a segíteni akarás karácsony idején. Mind teli vannak titkokkal és emlékekkel egy olyan világban, ahonnan a remény már rég kiveszett, és az utolsó kérdésük már csak az, maradt-e még miért küzdeni.

A történet figyelmen kívül hagyja a hetedik könyv történéseit. Az utolsó csatában Harry halt meg, Voldemort és Piton túlélte, illetve a sötét oldal került hatalomra.

Dampflokomotive-Lachen

Hetalia, enyhe PruHunnal, össznépi germán családdal és gyökér humorral. Erzsi drága talál egy prospektust a nevetésjógáról, és nem is ő lenne, ha nem akarna rögtön elrángatni mindenkit, hogy kipróbálják.
Lassan több hetás egyperces fog kipattanni a németkönyvemből, mint a fejemből.