Alfred F. Jones és a tél mélyenszántó viszonya

Hetalia, UsCan, mert ez a kép nem hagyott nyugodni. És hát tömény cukorka, mi más?
Első lecke arról, hogy ne adjatok címet soha.

Alfred Jones határozottan utálta a hideget, és ezt hajlandó lett volna eskü alatt vallani, szerződésbe foglalni, és beismerni minden bűnét, csak engedjék rátapadni egy forró radiátorra.
Az egész akkor kezdődött, amikor összeköltöztek Mattel. Takaros kis rönkház közel a határoz, hogy mindketten ugyanannyit szívjanak az utazással, csendes környék, körülöttük tiszta erdő, a civilizáció és minden, ami a túléléshez szükséges lehet, fényévekre tőlük.
Alfred azért jóhiszeműen azt gondolta, hogy fűtés van. Persze ha az ember olyan országgal él együtt, ahol még a jegesmedvék becses hátsója is befagy, ez a dolog már nem olyan biztos.

Az első héten még szinte jól bírta. Legalábbis megpróbálta elhitetni magával.
- Ember, te meg akarsz ölni - pattant fel Alfred, amikor megérezte a hűvös fuvallatot. Amerikának jó szokása volt, hogy felső nélkül aludt, Kanadának pedig még jobb, hogy reggelente a takaró lerántásával keltette. Azt azért Alfrednak is el kellett ismernie, hogy hatásos volt.
Most viszont úgy érezte, Kaliforniában épp másfél méteres hó eshet, legalábbis ha így haladnak, elkerülhetetlen lesz.
- El fogunk késni a konferenciáról.
- Ő bajuk.
- Jusson eszedbe, milyen dühös volt Anglia, amikor legutóbb egy óra késéssel pattantál be a terembe, ráadásul egy csapat űrlénnyel. - Alfred halk, nyüszítésszerű hangot kezdett hallatni.
- Pláne. Kegyelem. A fagyhalál túl fájdalmas. Reggel főleg - motyogta Amerika maga elé, mire Matthew elnézőn elmosolyodott, és ráterítette a másikra a takarót.
- Mire megcsinálom a kávét, kapard össze magad legalább valamiféle vademberszintig.
Alfred morgott valamit az orra alatt, majd amint becsukódott az ajtó, megfordult és aludt tovább.
Ugyanez a jelenet aznap reggel még háromszor ismétlődött meg, Anglia pedig félúton járt egy vulkán és egy kipukkanni készülő luftballon közt, mire megérkeztek - már ami a fejét illeti.

Voltak pillanatok, amikor Amerika optimistán pillantott a jövőbe, és úgy gondolta, ennél már úgysem lehet rosszabb - pedig lett. Már hogyne lett volna.
A második hetet Alfred három pulóverben, két vastag nadrágban, hét pár zokniban és öt pokrócba burkolózva élte túl, amitől leginkább egy vacogó ruhakupachoz hasonlított. Matthew csak nevetett rajta, semmibe véve MacGyverhez hasonlatos szenvedéseit a túlélésért.
- Már ne haragudj, én itt épp élet-halál harcot vívok - morgott Alfred egy ilyen alkalommal.
- Alfred, legalább tíz fok van.
- De idebent?
- Nem látom a problémát - vont vállat Kanada, majd belekortyolt egy pohár jeges limonádéba. Amerikát még a látványra is kirázta a hideg.
- Télen, a szabadban még rendben is lenne, de egy házban legyen legalább huszonöt fok - nyafogott Alfred, mire Matthew megadóan felsóhajtott.
- Felmelegítselek? - Amerika szánalomra méltóan bólogatott, határozottan túljátszva a dolgot.
Kanada óvatosan bemászott a pokróchalmok közé, majd szorosan átölelte a másikat. Alfred akkor jött rá, hogy ez egy borzalmas ötlet volt, amikor még három pulóveren át is érezte a csontig hatoló hideget., amihez képest a szoba levegője Hawaii-i hőséghez hasonlított.
Amerika visítva felugrott, majd magára tekert még egy pár ruhadarabot és az ajtó felé iramodott.
- Elegem van. Ha kellek, Texasban megtalálsz.
Azzal kisietett a kellemes mínuszokba.

Nem kellett hozzá egy hét, hogy Amerika bűnbánóan visszaóvakodjon közös lakhelyükre.
Matthew épp egy doboz jégkrém felett ücsörgött, amikor besomfordált a bejárati ajtón. Még mindig hideg volt odabent, de mintha már nem akart volna mirelitté válni minden belső szerve abban a másodpercben, ahogy átlépte a küszöböt.
- Mattie... - kezdte bűnbánó arccal, mire Kanada szótlanul, sejtelmesen mosolyogva odasétált hozzá és az arcába nyomott egy adag jégkrémet. - Na jó, ezt megérdemeltem.
Matthew átkarolta a vállát, majd óvatos puszit nyomott az arcára.
- Fuj, te most megnyaltál? - kérdezte Alfred.
- Csak nem hagyom kárba menni ezt a jó jégkrémet. - Amerika hitetlenkedve felnevetett. - Egyébként meg van egy meglepetésem.
Az ágy felé mutatott, ami mellett ott várakozott egy vadonatúj hordozható radiátor. Amerika könnybe lábadt szemekkel rögtön rá is épült a fűtőtestre.
- Mattie, te vagy a legjobb - suttogta elhalóan, miközben érezte, hogy a csontjai szép lassan felengednek és Kaliforniában lassan elcsitul az eddig tomboló hóvihar.
- Azért ne szokj hozzá - mosolygott magában Kanada, amikor látta, hogy a másik elszunnyadt a jó melegben. Úgy érezte, hirtelen bitang meleg lett odabent - előbb csak a homlokán gördült le néhány verejtékcsepp, aztán pár perc múlva már nem győzte kitörölni a szeméből az izzadtságot.
Nesztelenül odaosont Alfred mellé, könnyed csókot nyomott az ajkaira, majd szépen kihúzta a radiátort a konnektorból.
Elvégre ha valaki egy fagyos országgal él együtt, kénytelen lesz előbb-utóbb megszokni a hideget.

Így hát másnap kezdődött az egész kálvária elölről.