Európa

RusHun szösz, a határozottan fura fajtából. Ha végre levizsgáztam, már komolyan hozok valami rendeset a hosszabbakból.

Hallgatmány: Globus - Europa

Aki kitalálja, melyik esemény zajlik közben, kap egy szöszt. ^-^

Pillekönnyű, gyengéd alig-érintés jelezte csupán, hogy párcsere volt, némán, hangtalan léptekkel keringtek körbe-körbe, Magyarország még abban sem volt biztos, érinti-e a lábuk a talajt. Először sosem látta, ki az, a lépések nem engedték, hogy megforduljon, csak a legvégén, talán ez is a játék része volt. Ororszország magában mosolygott, próbált kíváncsian hátralesni, ki lehet a táncpartnere, a szemei elárulták, mennyire élvezi a helyzetet, pedig ő is szenvedett, ugyanúgy, mint mindannyian.

A teremben rothadás bűze és vérszag terjengett, talán belőlük jött, a félhomály miatt ritkán lehetett látni, milyen állapotban van a többi ország. Magyarország egyre erősebben markolta a kezében szorongatott tőrt, már nem sok ideje volt hátra, a sebeibe ragadt ruhák fájdalmasan megfeszültek minden lépésére, de nem állhatott meg, vitte mindannyiukat a háború sodró lendülete.

Mert ott volt ő, Európa, ott trónolt a terem közepén, kaján mosollyal figyelve, hogyan irtják ki egymást, tort ült a tetemükön és lakmározott a vérükből, hiába hitték már annyiszor, hogy meghódították, még mindig felettük állt.

A vágásokat takaró álca egy pillanatra lehullott, sebesült csontvázakként keringtek már csupán, és ezt fogják tenni a végtelenségig, amíg a béke le nem taszítja a trónjáról ezt a kegyetlen istenséget, aki játéknak veszi csupán a szenvedésüket. Haldokoltak, lassan, csendesen, hiába tartották magukat halhatatlannak, bármelyik pillanatban véget érhetett az életük, elég volt egy jól irányzott lövedék.

Erzsébet még utoljára Roderich kísértetarcába nézett, majd megfordult, és a másikra szegezte a tőrt.

Ivan gyengéden homlokon csókolta, Magyarország félt, hogy ez már a végső búcsú, majd mindkét fegyver lesújtott, ahogy az összes többi is a teremben. Hangot egyikük sem adott, egyedül a fegyverek suhogása, dörrenése és az éles kacaj hallatszott.

A fájdalom alig pár percig tartott, Ororszország elvétette, csak addig volt rossz, amíg a seb be nem forrt, aztán ahogy a szív újjáéledt és megindult a testében a vérkeringés, működni kezdett a többi szer is. Felálltak, mintha mi sem történt volna, majd újabb párcsere következett.

Magyarország bágyadt-szomorúan összemosolygott a hozzá sodródott Németországgal, mindkettejüknek elege volt már, de nem mehettek el és nem emelhették fel a hangjukat, ők csak bábuk voltak egy nagyobb hatalom kezében.

Nem tudták, honnan indult a kiáltás, de visszhangot vert a falakon és a gondolataikban, mintha ezer torokból zengene, mintha a népük kiáltana megannyi nyelven, ugyanazt a mondatot üvöltve.

- Békét, Európa!