Ehh, hamarosan jönnek a nyereményszöszök is, csak könnyezve nem lehet fluffot írni. ^^ Addig is fogadjátok szeretettel ezt a FrUk-Franadát.
Újabb ecsetvonás, a festmény szinte már kész volt, egyedül a
portréalak arca hiányzott. A kép még így is megszólalásig hasonlított az
eredetijére, az ember azt hihette, bármelyik pillanatban leléphet a vászonról,
mintha csak saját kedvteléséből álldogálna ott. Franciaország azt kívánta, bárcsak
meg is tenné.
Könnycsepp hullott a festményre, még percekig ott remegett a
megszáradt olajfesték-arcon, mintha az alak nem létező szemeiből hullott volna
ki, habár Francis tudta, ő nem képes könnyeket hullatni. A szíve már rég kővé
keményedett, részben miatta, már csak haragra volt képes és gyűlöletre, és a
szarkazmuspáncélon, amit maga köré vont, még ő sem tudott áthatolni. Pedig
próbálkozott, azt teszi már több száz éve, mégis mindig ő jön ki vesztesen a
csatáikból. Elege volt már. Mégsem ő ment el, hanem őt hagyták ott.
Újabb ecsetvonás, lágy mosolyra húzódó száj került a vászonra, a
lecsorgó könnycsepp miatt azonban inkább tűnt gúnyos vigyornak. Legalább
valósághű. Franciaországot mindig ez a mosoly fogadta, amikor a szeretetről
beszélt, pedig nem tehetett róla, hogy ő mindenkit szeretett, csak másképp, a
másik ezt képtelen volt megérteni. Legtöbbször ezen vitatkoztak, egész végig
egymás érzelmein élősködtek, szinte mindegy volt nekik, milyen reakciót
csikarnak ki egymásból, elég volt, ha addig a másik csak rá figyelt, senki
másra.
Újabb vonások, elkészült az egyik tengermély, boszorkányzöld szem, még
most is olyan volt, mintha egyenesen a veséjébe látna. Piros és kék keveredett
a zöldbe, létrehozva a lila egy igen furcsa árnyalatát, de Francis nem vette
észre időben, csak amikor már felvitte a vászonra. Az alak zöld szeme vádlón
nézett rá, a lila teljesen kilógott a festményből, az ország pedig mérgében lefejelte
a festményt, majd leroskadt a földre. Belefáradt már ebbe az egészbe.
Franciaország nem tudta, mennyi ideig feküdt a padlón behunyt szemmel,
csak arra eszmélt, hogy valaki gyengéden felhúzta, majd magához ölelte. A
szemei tágra nyíltak, ahogy a tekintete összetalálkozott a lila szempárral,
majd szinte mentőövként kapaszkodott a fiúba, talán azt remélve, hogy
kirángatja az önsajnálat mocsarából. Még ő maga sem tudta.
Egyedül abban volt biztos, hogy ebben a pillanatban jobb helyen nem is
lehetne.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésIstenem... Akkor még jó, hogy nem készültem fluffot írni, mert ezt bizony megkönnyeztem. Mindig lenyűgöz ez a család, a történelmük, és a kapcsolatok kuszasága. Komolyan, mint valami elcseszett láncreakció, Anglia nem tudja elengedni Amerikát, Franciaország Angliát, Kanada meg Franciaországot.
Törlés,,pedig nem tehetett róla, hogy ő mindenkit szeretett, csak másképp" - Igen, ez élete tragédiája, és tényleg nem értik meg. >< Komolyan szerintem a fanoknak alapítania kéne egy Megértjük Francist klubot és megölelgetni napjába háromszor, mert nagy szüksége lenne rá. Azon persze bosszankodom, hogy Kanada mennyire bosszantóan lojális, és hogy ő mennyire visszaél vele néha. Meg Anglia arroganciája, az is marha bosszantó, aztán csodálkozik, hogy egyedül maradt. De ez is mind hozzájuk tartozik.
Szóval egyszerűen minden benne volt, amiért imádom őket, és Franciaország vívódását egy összemosódott festményen ábrázolni... Hát zseniális. Komolyan mondom, zseniális. Le a kalappal, meg minden. * még mindig szipog *
u.i.: Úgy látom, eléggé megegyezik az ízlésünk kedvenc szereplők/párosok terén ;)
Köszönöm, ez nagyon jól esett! ^^ Nem akartam ám, hogy megkönnyezd, félre ne értsd, annyira nem vagyok szadista. :P Tényleg lenyűgöző ez a kuszaság köztük, mindenki kapcsolódik valahogy mindenkihez, de nehezen lehet eldönteni, pozitívan vagy negatívan. Legalábbis én sosem tudok rájönni, hogy például Kanada utálja-e Francist, amiért otthagyta, vagy még mindig kötődik hozzá, és ugyanez Angliánál és Amerikánál is. Velük aztán jó krimit lehetne írni. :D
TörlésA Megértjük Francist klub nagyon jó ötlet, tényleg nagy szüksége lenne rá. Tényleg van a legtöbb szereplőben valami, ami alapszinten idegesítő, de annyira hozzájuk tartozik, hogy - számomra legalábbis - már szerethetővé teszi őket.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! ^^