RusUs-szerűség. Előre szólok, ez kissé
Esetleges hallgatmány: Imagine Dragons - Bleeding out
A kényszerzubbony erősen a karjába vág, ahogy próbál kiszabadulni, de
az őt kísérők egyből óriási, keserű pirulákat nyomnak a szájába, valószínűleg
nyugtatót, majd egy pillanatra visszaadják a szabadságát, csakhogy aztán belökjék
egy párnázott szobába.
Amerika űzött vadként járkál körbe-körbe, nincs esély a menekülésre,
ablakok sehol, az ajtó kilincs nélküli, egyedül egy kulcslyuk van rajta, még a kukucskáló
ablakot is rács fedi. Lassan úgy érzi, tényleg kezd megőrülni, pedig csak most
fogta fel igazán ezt az egészet, Oroszország megvilágította az elméjét. Azt
mondták, elmebeteg, közveszélyes bűnöző, ki akarták iktatni, már képtelenek
voltak tudatlanságban tartani. Pedig mennyi éven át azt tették!
Újra dühöngeni kezd, mire Kanada lép be a szobába, a szemei vörösek, az
arcán még most is ott remeg egy könnycsepp, szomorú mosollyal erőlteti le a
torkán a már jól ismert tablettákat.
- A lelkedben sötétség honol, még nagyobb, mint az
övékben – mondja, majd megöleli és otthagyja.
A fehér falak egyre inkább irritálják, amint vörösre festi vérrel,
máris jobban tetszik neki. A sarokból előbújnak az árnyak, érte jöttek, tudja,
de innen nincs hová menekülni. Elvettek tőle mindent, ami segíthetne, azt
mondták, az ő érdekében, pedig nem is tudják, mekkorát tévednek. Kisgyerek
módjára lekuporodik a szoba közepén, majd a kezébe temeti az arcát, remélve,
hogy így békén hagyják.
Már csak a haját simogató kezet érzi, füstszerű volt-nincs érintés,
talán nem is valódi, csak sötét remény, majd felnézve szembetalálja magát Oroszország
mosolygó szemeivel. Az ő szenvedésén nevet, ez nem is vitás, Alfred nem is
érti, a másik hogy képek már ennyi ideje tettetni, hogy semmit sem tud.
- Ugye kiviszel innen? – Ivan arcán kedves mosoly
jelenik meg, mást talán megtévesztene, de őt már képtelen.
- Da. Kitartás. – Amerika reménykedve emelkedik fel, még az
árnyak is eltűntek, visszavonultak a sarokba, hisz már nem tudnak vele mit
tenni. El sem hiszi, hogy ilyen közel a kijutás, a szabadság főnixként
szárnyalt ismét a lelkében, végigperzselve és felbuzogtatva a vérét.
Másnap reggel Kanada már csak az ajtó előtt heverő holttestet találta
meg, körülötte a véres szemüvegcserepekkel.
Jézusom, ez kétféleképpen értelmezhető, és nem is tudom melyik szörnyűbb, most vagy öngyilkos lett, vagy Ivan nyírta ki, és basszus, akárhogy szeretem, még ki is nézném belőle, és úristen, vááá... Asszem, ma se fogok sokat aludni o_O
VálaszTörlésAmúgy örültem a ,,páros"nak, de azért ez most durván pofán vert. Az atmoszférateremtésedhez meg külön gratulálok, annyira átéreztem, és annyira láttam magam előtt...
Remélem, erre nem vártál értelmes kommentet, mert nem is lehet, komolyan.. ahh, nagyon megrázott
Még én sem tudtam dönteni, melyikkel járt volna Alfred rosszabbul, mondjuk hajlok az első verzió felé. Ivant meg hiába szeretem szintén, lassan félni fogok, nem bukkan-e fel egyszer a sötétben. o.O
TörlésA páros fel fog majd tűnni többször is, nagy kedvenceim, de náluk egyszerűen adja magát a negatív befejezés.
Ez most eléggé szadistán fog hangzani, de ennek örülök. :P Nagyon szépen köszönöm! ^^ A komment meg szerintem maximálisan értelmes volt. :)
Ide akartam már kommentet írni, de valahogy elmaradt. Szóval bömböl itt nekem a Bleeding Out, hiába lenne elég hozzáképzelnem, amúgy is tudom a szöveget, na mindegy, így azért hatásosabb. És...
VálaszTörlésDat Amerika ._. Jó, én is szoktam elképzelni, hogy néé, bekattan, de látszólag itt csak a környezete hitte ezt. (Kanada, ezért kapsz két pofont, hát mért nem véded meg a bátyádat?!) Na jó, mondjuk lehet, hogy mégis van benne valami, a viselkedése alapján, de eshetett simán csak pánikba, én is biztos azt tenném. És gondolatban egy másik megoldással tovább vittem a történetet, de inkább nem szaladok el semerre. És Oroszt meg még mindig nem szeretem, de itt aztán különösen - mert tuti, hogy Alfred nem lenne öngyilkos, ő túlságosan szeret élni ahhoz, egyszerűen nem illik a karakteréhez, sehogy. Szóval grr.
Szóval a maga nemében megrázó és nyomot hagyó iromány, és gratulálok hozzá, én biztos nem tudnék ekkora terjedelemben ekkora pofont adni az olvasónak, úgyhogy tényleg minden elismerésem, és köszönöm, hogy olvashattam~
Egyébként van ám harmadik lehetőség is, csak az szerintem eléggé el van rejtve ahhoz, hogy ne annyira tűnjön fel. Bevallom, nekem az a legszimpatikusabb, Amerika tényleg túlságosan szereti az életet ahhoz, hogy öngyilkos legyen, valószínűleg még akkor se tenné ezt, ha megőrülne. (Ne bántsd szegényt, csak könnyen befolyásolható, valszeg azt hiszi, hogy a legjobbat teszi a bátyjával.) Szerencsétlen orosz meg nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik, csak... Hát, asszem nem jött össze a megvédése. XD
TörlésNagyon-nagyon köszönöm mind a dicséretet, mind azt, hogy írtál! ^^