Cottage Cheese Rudolf

Hetalia, páros nincs, hülyeség van még ahelyett is. Anglia kénytelen megismerkedni a világ csodás gasztronómiájával, mert japp, Arthur bezony mindig megszívja.
Sajnálom, ezt nem tudtam kihagyni, angolon a tradicionális magyar kajákat vettük és cottage cheese Rudolf és sírok.

- Hölgyeim és uraim - kezdte Franciaország, miközben komolyan körbetekintett a teremben. - Azért gyűltünk ma össze... - Arthur megeresztett egy nyomdafestéket nem tűrő káromkodást a sarokban, mire Francis rosszindulatúan mosolyogva bólintott, Amerika pedig rákönyökölt az elégedetlenkedőre. Most már csak a hörgései törték meg a csendet. - Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi lehessünk Anglia és a gasztronómia szívfacsaró találkozásának.
A teremben ülő néhány ország nevetve tapsolt, egyedül Arthur nem volt kimondottan elégedett a helyzettel.
- Csak a holttestemen át, csigazabáló - hörögte, mivel Alfred elfelejtett leszállni róla, ami az illetőnek még meglepő módon nem tűnt fel.
- Jó, hogy mondod - mímelt meglepetést Franciaország, majd az egyik szélső asztalról felemelt egy tálat, és mosolyogva elétette. - Escargot, a specialitásom.
- Remélem, tudod, hogy ez undorító - nézett Anglia meredten a tányérra, szinte még látta a szeme előtt a salátán csúszkáló csigákat.
- Most úgy veszem, hogy ínycsiklandót mondtál. Itt repül a zöld nyuszi - gügyögte, majd beletömött a másik szájába egy darabot. Arthur fintorogva, könnyező szemekkel rágta meg a falatot, Francis pedig egy kezdetnek ez is jó pillantással visszavitte a tálat az eddigi helyére. Azt épp nem látta, hogy amíg nem figyelt, Anglia elköpte a fenébe.
- Ez töltött szőlőlevél - helyezett le elé Görögország álmatagon egy furcsa csomagot. Arthur egyelőre megpróbálta felmérni, vajon támad-e. A szőlőtermékek száma nála odáig terjedt ki, hogy bor meg mazsola, de hogy a levelét megenni...
- Hajrá, minél hamarabb megeszed, annál hamarabb túl leszel az egészen - jegyezte meg egykedvűen Amerika, de azért ő is remekül szórakozott az angol arckifejezésein. Francis szimplán csak tenyérbemászóan vigyorgott az asztalnak támaszkodva.
- Muszáj?
- Ne gyerekeskedj már. Ha én nem fordultam fel a főztödtől, te sem fogsz ennyitől - vigyorodott el Alfred, mire Arthur csakazértis alapon lenyelt egy falatot. Végül nem is volt olyan rossz, mint amire számított, de ezt semmiért sem közölte volna a többiekkel, rászokni azért úgysem fog.
- Félre az útból, amatőrök - furakodott előre Magyarország, aki egy egész zsúrkocsit tolt maga előtt, telepakolva furcsábbnál furcsább, és ha Angliát kérdezzük, undorítóbbnál undorítóbb ételekkel. - Na hajrá - mutatott végig a kínálaton. - Van sajtos-tejfölös lángos, egy kis szegedi halászlé, rántott hús, pacal, nokedli, töltött káposzta, mákos guba, és végezetül Túró Rudi.
- Túró Rudi? - kérdezte kétkedve Franciaország, majd egyetértőn összenéztek Angliával.
- Pontosan. Cottage Cheese Rudolf - mondta Erzsébet tört angolsággal, de Arthur kedvét, na azt nem sikerült meghoznia.
- Feladom, kész, ennyi - pattant fel, majd gyorsan eliszkolt a többi ország között.
- Nem baj, akkor majd megeszem én - dörzsölte össze Alfred elégedetten a kezeit, alig tíz perc múlva pedig már egy morzsa se maradt a szobában.
Angliának is mindössze ennyi idő kellett, hogy hazaérjen, most az egyszer kimondottan örült, hogy az egész társaság Londonban gyűlt össze, és nem a világ másik felén kapták el.
- Az biztos, hogy én még egyszer nem eszek semmi idegen kaját - motyogta maga elé, miközben levetette magát a kedvenc foteljába, majd elégedetten végignézett az asztalon lévő teán, kekszen és mentás csokin, mintha ennél nem létezne semmi jobb dolog a világon.
Természetesen egy ilyen gyönyörű pillanatban kellett megszólalnia a csengőnek.
- Ó, Japán, gyere be. Miben segíthetek? - invitálta be az ajtaja előtt ácsorgót, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Nem akarlak zavarni, csak készítettem egy kis onigirit, és gondoltam, hozok belőle neked is - nyújtott felé egy gondosan bebugyolált kis csomagot.
Nem értette, Arthur miért csapta be előtte egy pillanaton belül az ajtót.